A kisgyermekkor egyik legnehezebb pillanata, amikor eljön az esti lefekvés ideje. Sok családban ez nem a pihenés és a nyugalom kezdete, hanem könnyekkel és szorongással teli időszak. A szeparációs szorongásnak a jövőben is nyoma maradhat.
Vannak gyerekek, akik egyszerűen képtelenek elaludni az anyjuk nélkül – sírnak, keresik a közelséget, és csak akkor nyugszanak meg, ha az anya fizikailag jelen van. Ez a szeparációs szorongás. De vajon mit árul el ez a viselkedés a kötődésről, és milyen hatásai lehetnek a felnőttkorban?
A kötődés mélyebb rétegei
A pszichológia az ilyen jelenséget a kötődés elméletével magyarázza. A gyerekek ösztönösen biztonságot keresnek, és az anyai közelség jelenti számukra a legfőbb védelmet. Ha azonban a gyermek képtelen megnyugodni az anya távollétében, az gyakran a bizonytalan vagy ambivalens kötődés jele. Az ilyen gyerekek állandóan attól tartanak, hogy elveszítik a biztonságot nyújtó személyt, így szorosan kapaszkodnak belé.
Kutatások az együttalvásról
Nem minden kultúrában számít problémának, ha a gyerek az anyjával alszik. A „co-sleeping” – vagyis a közös alvás – sok országban természetes, és kutatások szerint ezek a gyerekek sokszor kiegyensúlyozottabbak és magabiztosabbak lesznek később. A kérdés inkább akkor válik problémássá, ha a szeparációtól való félelem tartósan fennmarad, és nem enyhül az évek során.
Hosszú távú következmények
Ha egy gyermek tartósan képtelen az anya nélkül elaludni, fennáll a szeparációs szorongás zavar (Separation Anxiety Disorder, SAD) kialakulásának veszélye. Külföldi tanulmányok szerint ez a zavar felnőttkorban is kísértheti az érintetteket: nagyobb eséllyel alakul ki náluk szorongás, depresszió, valamint nehézségeik lehetnek az önállóság és az intim kapcsolatok terén. Egy 2024-ben publikált tanulmány például kimutatta, hogy a korai, hosszan tartó anyai távollét összefüggést mutat a későbbi társas kapcsolati nehézségekkel és érzelmi instabilitással.
Mit tehetnek a szülők?
A szakértők szerint a kulcs a fokozatosság. A gyermeknek biztonságot kell kapnia, ugyanakkor apró lépésekben érdemes támogatni az önállósodását. Segíthetnek az esti rituálék – meseolvasás, ölelés, közös beszélgetés –, amelyek keretet adnak az elválásnak. Ha azonban a szorongás tartós és megterhelő a család számára, érdemes gyermekpszichológushoz fordulni.
