Sokáig úgy gondoltuk, hogy a születendő gyermek neme teljesen a véletlenen múlik – mintha csak egy pénzérmét dobnánk fel, és 50-50 százalék eséllyel kaphatnánk fiút vagy lányt. Ez az elképzelés azonban egyre inkább megdőlni látszik.
Egy friss tanulmány szerint – amelyről a Medium és több vezető tudományos portál is beszámolt – a nemek eloszlása bizonyos családokban nem ilyen egyszerű: egyeseknél feltűnően gyakran születnek azonos nemű gyermekek. De vajon mi állhat ennek a hátterében?
Egyértelmű mintázatok – és meglepő eredmények
A Harvard T.H. Chan Közegészségügyi Iskola kutatói több mint 146 000 terhesség adatait vizsgálták az 1956 és 2015 között zajló Nurses’ Health Study keretében. A kutatásból kiderült: ha egy családban három lány született egymás után, a negyedik gyermek is lány lett az esetek 58%-ában. Hasonlóan, ha valakinek három fiúgyermeke volt, a negyedik is fiú lett 61%-os valószínűséggel. Ez eltér attól az elméleti 50-50 százalékos esélytől, amit korábban igaznak hittünk.
Mi befolyásolhatja a baba nemét?
1. Az anyai életkor
A kutatók összefüggést találtak az anyai életkor és a gyermek neme között: 28 év felett például nagyobb eséllyel született azonos nemű testvérsorozat. Ez valószínűleg a női szervezet biológiai változásaival – például a hüvely pH-értékének eltolódásával – magyarázható, amely a fiú- és lánynemű spermiumokat különböző mértékben támogatja a megtermékenyítés során.
2. Genetikai hajlam
A kutatók két gént is azonosítottak, amelyek hajlamosíthatják a családokat arra, hogy egynemű gyermekeket hozzanak világra. Az egyik a fiúgyermekek, a másik a leánygyermekek gyakoribb születéséhez köthető – igaz, ezek pontos működését még vizsgálják.
Mi nem számít?
Érdekes módon sem a szülők testsúlya, testmagassága, bőrszíne, társadalmi státusza vagy egyéb jól mérhető fizikai adottsága nem befolyásolta a gyermek nemét. Vagyis a biológiai és genetikai tényezők jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint bármi más.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A kutatás nem azt állítja, hogy előre meg lehetne jósolni egy következő baba nemét, és azt sem, hogy minden családban megfigyelhető ez a minta. Amit azonban bizonyít: bizonyos genetikai és biológiai hajlamok valóban eltéríthetik a nemi arányokat az 50-50 százaléktól, különösen hosszabb családi „mintázatok” esetén.
A gyermek neme tehát nem teljesen véletlenszerű. Bár népességszinten valóban kiegyenlített az eloszlás, egyes családoknál – genetikai és biológiai okokból – enyhén torzulhat az esély, és feltűnően gyakran születhetnek fiúk vagy lányok. Ez a felfedezés nemcsak biológiai szempontból izgalmas, hanem új fényt vet azokra a családi mintákra is, amelyeket eddig puszta véletlennek gondoltunk.
A kutatás egyúttal emlékeztet is: még a legtermészetesebb dolgok mögött is lehetnek rejtett, rendszerszintű működések, amelyeket a tudomány csak most kezd feltérképezni. És bár a nemek kérdése még mindig sok szülő számára izgalmas meglepetés marad, úgy tűnik, nem minden esetben annyira véletlenszerű, mint azt korábban hittük.