Akinek egykeként nőtt fel, gyakran más tapasztalatok és élmények formálják a személyiségét, mint azokét, akik testvérekkel osztották meg a gyermekkorukat. A pszichológusok szerint bizonyos jellemzők gyakrabban jelennek meg az egykék esetében.
Sokszor természetesnek vesszük, hogy valakinek vannak testvérei. A valóság azonban az, hogy jelentős arányban nőnek fel gyerekek egykeként. Az Egyesült Államokban például a háztartások mintegy ötöde egy gyermekes család. Mégis, az „egyke” szóhoz máig számos sztereotípia tapad: elkényeztetett, magának való, nehezen alkalmazkodik, nem tud csapatban működni. A pszichológusok szerint azonban ezek az elképzelések többnyire tévesek. Az egykeként felnövő gyerekek számos olyan készséget és személyiségjegyet alakítanak ki, amelyek felnőttkorban kifejezetten előnyösek lehetnek. Íme hét gyakori jellemző, amely a szakértők szerint sok egykét kísér végig az életén.
Érettebb gondolkodás
Az egyedül felnövő gyerekek gyakran több időt töltenek felnőttek társaságában, hiszen nincs testvér, akivel megoszlik a szülői figyelem. Ez a helyzet sokszor korai érzelmi és kommunikációs érettséget eredményez. Felnőttként ez abban nyilvánulhat meg, hogy felelősségteljesebbek, átgondoltabbak, és könnyebben mozognak különböző korosztályok között.
Erős függetlenség
Az egykék már gyerekkorban megtanulják önállóan megoldani a helyzeteket. Nincs testvér, akire támaszkodhatnak vagy akivel megoszthatják a feladatokat, így természetes módon fejlődik ki bennük az önellátás képessége. Felnőttként gyakran kezdeményezők, megbízhatóak és képesek egyedül végigvinni projekteket. Ugyanakkor az önállóság árnyoldala, hogy olykor nehezebben kérnek segítséget, még akkor is, amikor szükségük lenne rá.
Magas célok és teljesítményorientáltság
Mivel a szülői figyelem egyetlen gyermekre összpontosul, az egykék gyakran nagyobb támogatást és ösztönzést kapnak tanulmányi, sport- vagy művészeti területen. Ez könnyen magas elvárásokat és ambiciózus célokat eredményez. Sokan közülük erősen motiváltak, törekvőek, és fontos számukra a siker. A fókusz és a teljesítmény iránti igény azonban olykor belső nyomást is jelenthet.
Igény az egyedüllétre
Az egykeként felnövők általában komfortosan érzik magukat egyedül. Gyerekként hozzászoktak ahhoz, hogy saját társaságukban töltenek időt, így nem ijednek meg a csendtől vagy az egyedülléttől. Felnőttként ez azt jelenti, hogy szükségük lehet rendszeres „feltöltődési időre”. Az egyedül töltött órák segíthetnek számukra a stressz csökkentésében, az élmények feldolgozásában és a mentális regenerálódásban.
Mély és lojális barátságok
Bár nincs testvérük, sok egyke a barátaira tekint úgy, mint választott családjára. A kapcsolataik gyakran intenzívek és mélyek. Hűségesek, empatikusak és hajlamosak sok energiát fektetni a számukra fontos emberekbe. A barátság számukra nem felszínes jelenlét, hanem valódi kötődés.
Megbízhatóság
Gyerekkorukban gyakran nagyobb felelősséget kaptak, és önállóan működtek a mindennapokban. Ez a minta felnőttkorban is megmaradhat. Az egykék sokszor komolyan veszik az ígéreteiket, fontos számukra a hitelesség és az, hogy számítani lehessen rájuk. Ha elköteleződnek valami mellett, általában végig is viszik.
Erősebb önbizalom
A folyamatos szülői figyelem és megerősítés hozzájárulhat ahhoz, hogy az egykeként felnövők stabilabb önértékeléssel lépjenek a felnőttkorba. A közvetlen visszajelzés és támogatás biztonságérzetet adhat, amely hosszú távon önbizalmat épít. Természetesen ez nem minden esetben érvényes, de sokaknál megfigyelhető, hogy magabiztosabban képviselik magukat és véleményüket.