A toxikus nevelés olyan mintákhoz vezethet, ami később a gyerek egész életét befolyásolja.
A szülői minta rendkívül fontos, ebben mindenki egyetért. Vannak azonban helyzetek és viselkedési minták, amelyek a gyerek későbbi életére és az egész érzelemvilágára negatív hatással vannak. Ezeket toxikus szülői mintának hívjuk és most sorra vesszük őket.
Nem veszi komolyan a gyereket
Persze nem jó ötlet este lefekvés előtt kólát inni vagy mínuszban sapka nélkül az utcára menni vagy nem bocsánatot kérni, miután direkt meghúzta a gyerek valakinek a haját. De csupán azért, mert szülőként nagyobb élettapasztalatunk van, még közel sem biztos, hogy mindenről mindent tudunk. Ha komolyan vesszük a gyereket, meghallgatjuk és bizalommal állunk felé, olyan köteléket alakít ki, ami egy nagyszerű útravaló lehet az élethez. Nyilván fárasztó minden alkalommal ugyanazt elmagyarázni, de ha szükséges tegyük meg és igen, századszorra is.
Kivetíti a negatív érzéseit
Semmi sem tökéletes és boldog mindig, olykor anyának és apának is szabad szomorkodni, sírni, félni vagy dühösnek lenni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rátolhatjuk a gyerekre a dühünket, félelmünket vagy bosszúságainkat, amikről ő maga nem is tehet. Ha épp mérgesek vagyunk, mert a munkában valami nem úgy sikerült, mint ahogy elterveztük, azért biztosan nem a gyerkőc a hibás. Gyakran mégis ezt csináljuk, és a felnőttek ezt hellyel-közzel megértik ugyan, de a gyerekek erre még nem képesek. Mielőtt elkezdik keresni magukban a hibát anya dühe vagy szomorúsága miatt, jobb, ha leülünk velük beszélni a helyzetről és a saját nyelvükön megpróbáljuk elmagyarázni, miért is vagyunk feszültek.
Akadályozni a kiteljesedésüket
Mindannyian a legjobbat szeretnénk a gyerekeinknek. Nem akarjuk, hogy aggódjanak, féljenek, negatív érzéseket éljenek át. Eközben azért szem előtt kell tartanunk, mi az, amit MI nem akarunk a gyerekünk számára. Ha a gyerek a gimnáziumban csak vegetál és a jó képességei ellenére rossz jegyeket hoz, lehet hogy épp nincs a számára megfelelő helyen. Ha épp valami olyan hobbit szeretne csinálni, ami tőlünk a lehető legtávolabb áll, hagyjuk, hogy kibontakozhasson és megnézhesse magának, hogy neki való-e az a dolog.
Ráerőltetni a gyerekre a saját álmainkat
Mindannyiunknak vannak olyan gyerekkori álmaink, amelyek nem teljesedhettek be. Nem számít, hogy ez egy kutya, egy balett-karrier vagy épp egy kistestvér volt, a beteljesületlen álmok felnőttként is elkísérnek minket. És ha mi már kiöregedtünk abból, hogy futballkarriert csináljunk vagy mondjuk profi lovasokká váljunk, ezt a gyereknek kellene beteljesíteni? Talán hajlik rá a gyerek is, de talán teljesen más, saját álmai vannak, amik ugyanúgy vagy beteljesednek vagy nem, de azok mindenképp az ő álmai kell, hogy legyenek.
Empátia nélkül nevelni
A régi, gyerekkori tanácsainkat, mint csukd be a szemed és gyerünk vagy essünk túl rajta, már elfelejthetjük, hiszen 2021-ben gyereknek lenni teljesen más helyzet, mint amikor mi voltunk gyerekek. Ami nekünk még elképzelhetetlenül nehéz volt, az lehet, hogy a gyerekünknek szó szerint gyerekjáték, ám ez fordítva is igaz. Mindegy, milyen irreális aggodalommal áll elő a gyerek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ellenkező esetben azt raktározzák el magukban, hogy a problémáik nem érdeklik a szülőket vagy nem értik meg őket a szüleik.
Állandóan kritikusnak lenni
Rosszabb jegyet kapott a gyerek, mint a többiek az osztályban? Állandóan csak arra mutogatni, hogy mi mehetne még jobban, a legapróbb hibára is rámutatni és állandóan összehasonlítani a gyereket másokkal hihetetlen károkat tud okozni. Egy hamis énkép alakulhat ki a gyerekben, amiből azt fogja gondolni, ő értéktelen és úgysem képes semmire. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy állandóan dicsérjük a gyereket, de az arányokra figyelnünk kell.
Csak magunkkal törődni
Énidő, öngondoskodás és önmegvalósítás: szép dolgok és szükségesek is egy szülőnek, de ne vigyük túlzásba. Néha tudattalanul is a saját érdekeinket helyezzük előtérbe, amire tudatosan oda kell figyelnünk. Azért megy korábban a gyerek aludni, mert fáradt, vagy mert elegünk van belőle? Azért megy a nagymamához, mert szeret ott lenni vagy mert egy kis nyugodt akarunk tőle? Semmi gond nincs azzal, ha néha így érzünk, de fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, mit miért teszünk és ügyeljünk az arányokra. Toxikussá akkor válik a helyzet, amikor észre sem vesszük, sőt természetesnek vesszük, hogy mi vagyunk az elsők.
Borítókép forrása: Pixabay