A gyermekek viselkedése lehet időnként önző vagy figyelemfelkeltő, de ez nem ugyanaz, mint a nárcisztikus személyiség. A szakértők szerint fontos megkülönböztetni a normális fejlődési szakaszokat a súlyosabb problémáktól, és segítséget kérni, ha szükséges.
Fontos az elején leszögezni: a nárcizmus nem diagnózis, különösen nem gyermekkorban. A gyerekek fejlődése természetes módon jár együtt egocentrikus viselkedéssel, határfeszegetéssel és érzelmi szélsőségekkel. Ugyanakkor vannak olyan mintázatok, amelyek tartós fennállás esetén arra utalhatnak, hogy a gyermek személyiségfejlődése egy nárcisztikus irányba tolódik.
1. Feltűnően nehezen viseli a kritikát
Nemcsak megsértődik, hanem aránytalanul erős dühvel, sértettséggel vagy visszavágással reagál, ha javítják, vagy ha hibázik. A kritika nem információ számára, hanem támadás. Ilyenkor gyakran másokat hibáztat, vagy teljesen elutasítja a felelősséget.
2. Állandó figyelem- és elismerésigény
Természetes, hogy egy gyerek vágyik a dicséretre, de itt kényszeres megerősítésigényről van szó. Úgy érzi, csak akkor értékes, ha ő a középpontban van. Ha nem kap elég figyelmet, provokatívvá, leértékelővé vagy manipulálóvá válhat.
3. Empátiahiány mások érzései iránt
Nehezen vagy egyáltalán nem reagál mások fájdalmára, szomorúságára. Előfordulhat, hogy gúnyosan, közömbösen vagy fölényesen viselkedik, amikor egy másik gyermek sír, kudarcot él át vagy segítségre szorul. Nem érti vagy nem akarja érteni mások érzelmi határait.
4. Jogosultságtudat: „nekem ez jár”
Úgy viselkedik, mintha különleges elbánás illetné meg, és nehezen fogadja el a szabályokat, korlátokat. Ha nemet kap, azt igazságtalanságként éli meg. Gyakori mondatok ilyenkor: „Ez nekem jár”, „Miért nem lehet?”, „Másnak bezzeg szabad”.
5. Manipulatív viselkedés a céljai eléréséhez
A gyermek megtanulja, hogyan érje el, amit akar: érzelmi zsarolással, hazugsággal, túlzó történetekkel vagy mások egymás ellen fordításával. Nem a kapcsolat megélése a cél, hanem az irányítás. Ha ez rendszeresen, tudatos mintázatként jelenik meg, érdemes odafigyelni.
6. Felsőbbrendűség-érzés más gyerekekkel szemben
Gyakran leértékeli a társait, lenéző megjegyzéseket tesz, vagy úgy beszél magáról, mint aki „jobb”, „okosabb”, „különlegesebb” mindenkinél. Ez sokszor belső bizonytalanságot fed el, amit a gyermek nem tud máshogy kezelni.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Ezek a jelek önmagukban még nem jelentenek nárcisztikus személyiséget. A kulcs a gyakoriság, a merevség és az, hogy a viselkedés mennyire változtatható. A gyermek személyisége még formálódik, és megfelelő támogatással, következetes neveléssel, érzelmi biztonsággal sok mintázat oldható.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Ha a viselkedés tartósan fennáll, súlyosan megnehezíti a kapcsolatait, vagy erős szorongás, dühkitörések, agresszió társul hozzá, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Nem azért, hogy címkét kapjon a gyermek, hanem hogy megértést, iránymutatást és biztonságos fejlődési keretet. A nárcisztikus vonások gyakran nem túl sok szeretetből, hanem épp annak hiányából alakulnak ki. A következetes határok, az érzelmek megnevezése és a valódi kapcsolódás többet formál egy gyermek lelkén, mint bármilyen büntetés vagy címke.