Ha gyerekkorodban gyakran érezted, hogy a szüleid nem értik meg, nem hallgatnak meg igazán vagy egyszerűen csak saját szükségleteiket helyezik előtérbe, az nem csak véletlen lehet. Az érzelmileg éretlen szülők gyakran küzdenek az empátiával, a biztonságos kötődéssel és az érzelmi kommunikációval.
Sokan csak felnőttként döbbennek rá, hogy a gyerekkoruk nem azért volt nehéz, mert látványosan rossz dolgok történtek, hanem azért, mert valami alapvető hiányzott belőle: az érzelmi biztonság. Lehetett otthon rend, lehetett étel az asztalon, sőt akár még szeretet is a maga módján, mégis úgy érezhetted, mintha láthatatlan lennél. Mintha az érzéseid túl nagyok, túl zavaróak vagy egyszerűen feleslegesek lettek volna. Az érzelmileg éretlen szülők nem mindig kegyetlenek. Gyakran inkább olyan felnőttek, akik nem tanulták meg kezelni a saját indulataikat, nem képesek következetesen jelen lenni, és a gyerekük érzelmi világát nem értik, vagy nem is akarják igazán megérteni. A gyerek pedig alkalmazkodik. Csakhogy ez az alkalmazkodás később komoly árat kér. Az alábbi öt jel segíthet felismerni, ha érzelmileg éretlen szülők mellett nőttél fel, és miért lehetnek ennek hatásai még most is a kapcsolataidra, önértékelésedre és döntéseidre.
1. Gyerekként megtanultad elrejteni az érzéseidet
Ha olyan közegben nőttél fel, ahol a szülő nem tudott mit kezdeni a gyerek érzelmeivel, akkor hamar kialakulhatott benned az az ösztön, hogy jobb nem mutatni semmit. Nem azért, mert nem voltak érzéseid, hanem mert az érzéseidre rossz reakció érkezett. Lehet, hogy a sírásra megszégyenítés jött, a dühre büntetés, a szomorúságra legyintés, a lelkesedésre cinizmus. Így a gyerek megtanulja, hogy az érzelmek veszélyesek: konfliktust okoznak, terhet jelentenek, bajt hoznak. Ennek a felnőttkori lenyomata sokszor az, hogy nehezen beszélsz arról, mi zajlik benned. Vagy épp az, hogy elnyomsz mindent, aztán egy-egy helyzetben hirtelen túlcsordulsz, és te magad is megijedsz a saját reakciódtól.
2. Folyton azt figyelted, milyen a hangulat otthon
Az érzelmileg éretlen szülő mellett a gyerek gyakran nem gyerek lehet, hanem egyfajta radar. A legfontosabb készség nem az, hogy játszik, tanul, felfedez, hanem hogy előre érezze a vihar közeledtét. Ilyenkor a gyerek már a lépések hangjából tudja, milyen napja van a szülőnek. Megtanulja, mikor kell csendben lenni, mikor lehet kérni, mikor veszélyes bármit mondani. Egy ilyen gyerekkorban a biztonság nem állandó, hanem feltételes: attól függ, milyen kedve van annak, aki épp irányít. Felnőttként ennek következménye lehet a túlzott éberség. Belépsz egy szobába, és ösztönösen szkennelsz: ki milyen hangulatban van, mi történhet, hol van a feszültség. Ez sokszor szorongásként jelenik meg, és kimerítő, mert az idegrendszer sosem pihen.
3. A szülői szeretet feltételekhez volt kötve
Az érzelmileg éretlen szülők gyakran nem tudnak stabil szeretetet adni. Nem úgy működnek, hogy szeretnek téged akkor is, amikor hibázol, amikor rossz napod van, amikor nehéz vagy. Inkább úgy, hogy addig vagy szerethető, amíg megfelelsz. Amíg jól teljesítesz. Amíg csendes vagy. Amíg nem okozol gondot. Amíg úgy viselkedsz, ahogy elvárják. Amíg büszkék lehetnek rád. Ez a fajta szeretet nagyon alattomos, mert a gyerek azt hiszi, ő a probléma. Azt tanulja meg, hogy nem önmagáért értékes, hanem a teljesítményéért, a viselkedéséért vagy azért, mert képes mások igényeit kiszolgálni. Felnőttként ebből gyakran lesz maximalizmus, megfelelési kényszer és az az érzés, hogy mindig bizonyítani kell. Mintha a szeretetet ki kellene érdemelni, és bármikor el lehetne veszíteni.
4. Gyerekként túl nagy felelősséget kaptál, túl korán
Sok érzelmileg éretlen szülő valójában a saját belső instabilitását próbálja a gyerekre tenni. Nem feltétlenül tudatosan, de megtörténik. A gyerek lesz a lelki szemetes, a bizalmas, a közvetítő a szülők között, a vigasztaló, a tanácsadó, a kis felnőtt. Miközben neki arra lenne szüksége, hogy őt tartsák meg érzelmileg, nem pedig arra, hogy ő tartson meg másokat. Az ilyen gyerekek később gyakran olyan felnőttek lesznek, akik mindent kézben akarnak tartani. Nehezen kérnek segítséget, és a pihenés bűntudatot vált ki belőlük. Belül sokszor ott él a régi program: ha én nem figyelek, ha én nem tartom össze, akkor szétesik minden.
5. Felnőttként is nehezen húzol határokat
Az érzelmileg éretlen szülők mellett a határ sokszor nem létezett. A szülő megsértődött, ha nemet mondtál. Drámát csinált abból, ha külön véleményed volt. Bűntudatot keltett, ha a saját utadat választottad. A gyerek így megtanulja: a határ veszélyes. Ezért felnőttként sokszor két véglet jelenik meg. Vagy nem tudsz nemet mondani, mert félsz a konfliktustól és a szeretet elvesztésétől. Vagy annyira sokáig nyelsz, hogy egyszer csak robbansz, és akkor már túl keményen, túl hirtelen lépsz. A határok hiánya nemcsak a családdal, hanem barátokkal, párkapcsolatban, munkahelyen is nehézséget okozhat. Mert nem tanultad meg, hogyan lehet egyszerre kedvesnek és önazonosnak lenni. Hogyan lehet nemet mondani magyarázkodás nélkül. Hogyan lehet önmagadat választani bűntudat nélkül.