A gyerek személyisége nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem apró, ismétlődő élményekből épül fel. Az, ahogyan reagálsz rá, ahogyan kezeled az érzéseit és a konfliktusokat, mind hozzájárul ahhoz, milyen felnőtt válik belőle. Vannak olyan hétköznapi szülői minták, amelyek észrevétlenül is mély nyomot hagyhatnak.
A gyereknevelésben nincs biztos recept, mégis vannak minták, amelyek hosszú távon meghatározzák, milyen felnőtt válik egy gyerekből. Egy idegtudós szerint, aki a nárcisztikus személyiségzavar-t kutatja, az egyik legerősebb befolyásoló tényező a családi dinamika.
Ez alakítja ki ugyanis azokat a tulajdonságokat – felsőbbrendűség-érzés, grandiozitás, jogosultságtudat, empátiahiány –, amelyek felnőttkorban a nárcisztikus viselkedés alapjai lehetnek. Fontos azonban tisztázni, hogy a gyerekek és a kamaszok természetüknél fogva önközpontúbbak, ez nem egyenlő a nárcizmussal. Az agyuk még fejlődésben van, így az önreflexió, az érzelemszabályozás és az empátia is tanulási folyamat eredménye. A szakértő tapasztalatai szerint azonban három gyakori szülői hiba jelentősen növelheti a nárcisztikus minták kialakulásának esélyét.
1. Amikor a szülő nem vállalja a saját negatív viselkedését
A gyerekek nem azt tanulják meg, amit mondunk, hanem amit látnak. Megfigyelnek, utánoznak, beépítik a mintákat. Képzeld el, hogy egy étteremben a pincér elrontja a rendelést, te pedig türelmes reakció helyett kiabálsz vagy megalázod. A gyereked ebből azt tanulja meg, hogy ez elfogadható viselkedés. Ezért kulcsfontosságú, hogy a szülő ne csak beszéljen az érzelmi intelligenciáról, hanem mutassa is. Különösen az empátia gyakorlása számít. Egy egyszerű, de hatékony módszer, ha segítesz a gyereknek megnevezni az érzéseit. Például: Szerinted csalódott vagy, amiért a barátod ezt tette? Az ilyen visszajelzések segítik, hogy később képes legyen kifejezni a saját érzéseit, és figyelembe venni másokét is.
2. Amikor a szülő nem tükrözi vissza és nem validálja a gyerek érzéseit
Ha egy gyerek érzéseit megszégyenítjük, eltereljük vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk, azt tanulja meg, hogy amit érez, az nem helyes. Ennek következménye lehet, hogy később nehezen szabályozza a viselkedését. Ez akár komolyabb problémákhoz is vezethet, például függőségekhez vagy túlzó önképhez, utóbbi a nárcizmus egyik gyakori jellemzője. A kutatások szerint a nárcisztikus személyiség mélyén gyakran szégyen, bizonytalanság és félelem húzódik meg. A tükrözés azt jelenti, hogy kapcsolódsz a gyerek aktuális érzelmi állapotához, és segítesz azt megnevezni. A validálás pedig azt, hogy elismered, hogy amit érez, az jogos. Egy hétköznapi helyzet: a gyerek dühösen becsapja az autó ajtaját iskola után. Ahelyett, hogy rászólnál, próbáld így: Úgy látom, nagyon rossz napod volt. Mi történt? Miután elmesélte, reagálhatsz így: Ez tényleg nem volt szép. Érthető, hogy emiatt dühös vagy. Ez nem egyetértés vagy egyet nem értés, hanem annak elfogadása, hogy az érzései érvényesek. Idővel így megtanul bízni a saját érzelmeiben.
3. Amikor a szülő nem jelzi vissza a nárcisztikus viselkedést
Ha a gyerek nyilvános helyen hisztizik, mert nem kapja meg, amit akar, nem elég csak hagyni, hogy „majd elmúlik”. Nem megszégyeníteni kell, hanem segíteni neki megérteni a helyzetet. Ehhez három kérdés különösen hasznos:
• Mi történt?
• Mit érzel most?
• Szerinted a reakciód hogyan hat másokra?
Ezzel nem elnyomod az érzelmeit, hanem segíted, hogy fejlődjön az empátiája, a társas érzékenysége és az érzelemszabályozása vagyis az érzelmi intelligenciája.
Forrás: cnbc / Képek: Getty