Bár ma már a rádiózás sokkal inkább háttérbe szorult, mint a 2000-es éveket megelőzően, továbbra is jelen van életünkben, hiszen akarva vagy éppen akaratlanul is hallgatjuk. Kialakulása azonban hosszas kísérletezések eredménye. A magyar rádiózás közel százéves történetében sok nehézséget kellett leküzdenie az alkotóknak.
A Magyar rádiózás napjáról 1925 óta emlékezünk meg, ugyanis ebben az évben, december elsején indult útjára az első rádióadás. Elsősorban a Magyar Királyi Postának köszönhető az indulás, ugyanis ők biztosították a szükséges technikai hátteret. Ennek oka az, hogy a Postának már 1893-ban is köze volt a magyar rádiózáshoz, amikor is Puskás Tivadar találmánya által a telefonnal rendelkezők már hallhattak adást, ám ehhez a Telefon-hírmondó szolgáltatáshoz a posta központjától kellett kérni a kapcsolást. Az érdeklődők meghallgathatták a napi híreket, az időjárást és akár tőzsdei információkat is kaphattak.
,,Marczal János segédtiszt egy nótát énekelt”
A világháború véget vetett a kezdeti rádiózásnak, így az 1920-as évek elején kezdtek el dolgozni újraélesztésén. A műsorokat 1925 decemberének első napján felavatott Magyar Telefonhírmondó Rádió Rt. készítette, és este 8 órakor meg is kezdték a heti ötvenórás műsorsugárzást.
A Rákóczi út 22. számú ház harmadik emeletén kialakított stúdióban egy beszéddel kezdődött az ünnepi avatóműsor, majd hangversennyel folytatódott. Az első szám Molnár Imre: Régi magyar dalok a 18. századból című szerzeménye volt. A rádió akkoriban a fővárostól 20-25 kilométeres távolságban volt hallható a megfelelő készülékről.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Lokomotív GT ,,A rádió” című dala ne mondott volna igazat. Ahogy megénekelték:
A Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító, És ott volt huszonháromban az első stúdió. És műsor gyanánt akkoriban az is megfelelt, Ha Marczal János segédtiszt egy nótát énekelt.
Az ünnepi megnyitó előkészületei ugyanis több próbaadásból álltak, a kísérleti állomást pedig egy Gyáli úti postakísérleti állomáson lévő bútorszállító kocsiban rendezték be. Az egyik első műsor a kísérletezés alatt a budapesti telefonkönyv felolvasása volt. Egy győri lelkes amatőr rádiós ezt írta levelében a rádiónak:
Uraim! Az adás olyan jó volt, hogy még a művésznő szíve dobogását is hallottam.
Marczal János a posta rádióigazgatóságánál dolgozott, és míg előkészítették a technikai hátteret, úgy gondolták, hogy túl száraz lenne az adás, ha csak felolvasnának. Mivel Marczal János amatőrként énekelt, felmerült, hogy ő adjon elő: magyar nótákat és áriákat egyaránt énekelt, így lett az első magyar rádióénekes. Emellett technikusként is dolgozott, ugyanis a felvételt is ő készítette. Akkoriban azonban még nem volt megfelelő anyag, amire rögzíteni lehet a hangot, így a technikus egy orvos barátjától kért tanácsot, aki a röntgenfelvételek alapjául szolgáló celluloidlemezt javasolta, így végül ezt is használták.
A magyar rádiózás aranykora
A Rákóczi úti bérházban kialakított stúdióban csak élő adás volt: kívánságműsor esetében az énekesek felolvasták a nézői leveleket, majd elénekelték a kért dalokat. Ennek az volt az oka, hogy egészen 1934-ig nem volt lehetőség arra, hogy rögzítsék a hangot. Természetesen a zenén túl is voltak műsorok, így a kultúra is nagy szerepet kapott: különböző színházi műsorokról is lehetett hallani, illetve azok fogadtatásáról.
A rádió stúdiójában kortárs művészek olvasták fel ismert és kevésbé ismert költők műveit, idővel pedig folytatásos rádiójátékok is voltak. Ezek közül a legismertebb az 1959-ben indult, Kossuth Rádió sugározta Szabó család volt, ami 2500 epizód után, 2007-ben ért véget.
A Rádiónak saját gyermekkórusa volt, ahol énekeltek és hangszereken is játszottak a gyerekek. Természetesen a rádió nemcsak a benne éneklő gyerekeknek szólt, hanem a hallgatóknak is: nyelvművelő és éneklő műsorok is készültek nekik.
A készítők nem feledkeztek el a sportok és a humor kedvelőiről sem, így a sportközvetítések és a mai napig létező Rádiókabaré is rendszeres műsorszám volt. A focimeccsek közvetítései közül kiemelkedett a legendás magyar-angol meccs, melynek a végeredménye 6-3 lett a magyarok javára. Ezt 1996-ig csak Szepesi György rádiós közvetítése alapján tudták elképzelni a magyar szurkolók, ám a BBC a millecentenáriumi ünnepségek alkalmából a Magyar Televízió rendelkezésére bocsátotta a felvételt, amit a legendás rádiós közvetítésében adott le a tévé – immáron képpel kiegészülve
A magyar rádiózás rengeteg történetet ölel fel a kezdeti nehézségektől kezdve a mai napig. Ma, az online rádiózás világában már-már elképzelhetetlen, hogy valaha milyen technikával kellett megoldaniuk a hozzáértőknek, hogy a rádióhallgatás azzá válhasson, ami történetének egy bizonyos szakaszában volt: tevékenységgé.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix