A testünk és megjelenésünk nagy részét nemcsak a környezetünk, hanem a génjeink határozzák meg. Bizonyos jellegek részben vagy egészben az apai génekből erednek, amelyekről most lesz szó.
Sokszor halljuk, hogy „olyan vagy, mint apád”, de vajon pontosan mit jelent ez genetikai szempontból? Mely tulajdonságok azok, amelyek valóban az édesapától származnak, és melyek azok, amelyek mindkét szülő génjeinek összjátékából alakulnak ki? A genetika jóval összetettebb annál, mint hogy egyetlen tulajdonságot egyetlen szülőhöz kössünk, mégis vannak olyan jellemzők, amelyekben az apai hozzájárulás kiemelt szerepet játszik.
A biológiai nem
Az egyik legegyértelműbb példa a biológiai nem meghatározása. Az emberi sejtek 23 pár kromoszómát tartalmaznak: ebből 22 pár testi (autoszómás) kromoszóma, a 23. pár pedig a nemi kromoszóma. A nők XX, a férfiak XY kromoszómapárral rendelkeznek. A petesejt minden esetben X kromoszómát hordoz. A hímivarsejt azonban vagy X-et, vagy Y-t. Ha a megtermékenyítő spermium X kromoszómát tartalmaz, az embrió XX lesz, tehát női nemű. Ha Y kromoszómát, akkor XY, vagyis fiúgyermek fejlődik. Ezért kizárólag az apa genetikai hozzájárulása határozza meg a gyermek biológiai nemét.
Y-kromoszómához kötött öröklődés
Mivel a fiúk a Y kromoszómát kizárólag az apjuktól öröklik, bizonyos genetikai eltérések apáról fiúra szállhatnak. A Y kromoszóma viszonylag kevés gént tartalmaz, és ezek nagy része a nemi fejlődéshez, illetve a spermiumtermeléshez kapcsolódik. Az úgynevezett AZF régiók (azoospermia faktor) génjei kulcsszerepet játszanak a hímivarsejtek képződésében. Ha ezekben a régiókban genetikai törlés vagy változás történik, az csökkent spermiumszámhoz vagy akár meddőséghez vezethet. Amennyiben egy férfi ilyen Y-kromoszómás eltérést örökít tovább a fiának, a meddőségi probléma generációról generációra fennmaradhat.
Szemszín
Korábban úgy gondolták, hogy a szemszín Mendel-féle egyszerű öröklődési mintát követ, de ma már tudjuk, hogy legalább 16 különböző gén vesz részt a kialakulásában. A legfontosabbak közé tartozik a 15-ös kromoszómán található HERC2 és OCA2 gén, amelyek a melanin mennyiségét és minőségét befolyásolják a szemben. A szemszín tehát nem kizárólag apai örökség, de az apa génjei ugyanúgy hozzájárulnak a végső árnyalathoz, mint az anyáé.
Pubertás
A pubertás kezdete és lefolyása több gén által szabályozott, úgynevezett poligénes folyamat. Kutatások szerint a pubertás időzítésének 50–75%-a genetikai eredetű. Kiemelten fontos a MKRN3 nevű gén, amely apai ágon öröklődik, mivel „imprintingelt” génről van szó: csak az apától származó változat aktív. Ennek bizonyos mutációi korai serdülést (centrális precocitást) okozhatnak, vagyis a pubertás az átlagnál jóval korábban indul el.
Magasság
A testmagasság kialakulásáért számos gén felelős, amelyeket mindkét szülőtől öröklünk. A tudomány jelenlegi állása szerint a magasságbeli különbségek körülbelül 80%-át genetikai tényezők magyarázzák. Ha az apa magas, nagyobb az esély arra, hogy a gyermek is magas lesz – de a környezeti tényezők, például a táplálkozás és az egészségi állapot, szintén jelentős szerepet játszanak.
Gödröcskék
Az arc- és állgödröcskék öröklődése nem követ egyszerű mintázatot. Feltételezések szerint egy domináns gén is szerepet játszhat bennük, de a pontos genetikai háttér máig nem teljesen ismert. Mivel gyakran családon belül több generáción át is megjelennek, a genetikai hatás valószínű, de nem teljesen feltárt.
Zsírraktározás
A testzsír eloszlását és a hízásra való hajlamot több gén befolyásolja. Egyes vizsgálatok szerint a zsírraktározás örökölhetősége akár 61% is lehet. Az MC4R gén például szerepet játszik az étvágy szabályozásában. Ha ennek a génnek bizonyos változatai öröklődnek, az fokozott éhségérzethez és súlygyarapodáshoz vezethet. Ezek a genetikai variánsok családon belül, akár több generáción át is fennmaradhatnak.
Mentális egészség
Skizofrénia, szorongás, depresszió vagy bipoláris zavar esetében kimutatható bizonyos genetikai hajlam. Ha az apa érintett egy mentális zavarban, a gyermek kockázata enyhén emelkedhet. Fontos azonban hangsúlyozni: a genetikai hajlam nem jelent determinisztikus sorsot. A környezeti tényezők – stressz, traumák, szerhasználat, társas támogatottság – legalább olyan jelentős szerepet játszanak a mentális állapot alakulásában, mint az öröklött gének.