Az első menzesz emlékezetes, és ha nem jön a második, még nem kell feltétlenül cikluszavarról beszélni, de érdemes odafigyelni a jelekre!
Az első menzesz mindig nagy mérföldkő: a kislányból lassan nő lesz, a test pedig megkezdi az ennek megfelelő ritmust. Ám ez a ritmus az elején nem mindig kiszámítható, sőt! Sok tinilány tapasztal rendszertelen, kimaradó vagy épp túl gyakori menstruációt. Ezek mind ijesztőek lehetnek, pedig a legtöbbször teljesen természetes folyamat áll a háttérben, és szó sincs cikluszavarról!
Az első évek: a menzesz tanulása
A menstruációt nem kell tanulni, hiszen magától van, a menstruáció élettani folyamatát azonban érdemes megismerni, hogy tisztában legyünk azzal, mi is zajlik ilyenkor a szervezetünkben.
Az első menstruáció jellemzően tizenegy éves kor után és legfeljebb tizenhat éves kor előtt bekövetkezik. A hormonháztartás bár beindul, de évekig finomhangolja magát, hiszen a menzesz az agy, a petefészkek és a hormonrendszer közös „munkájának” az eredménye.
Ebben az időszakban gyakori, hogy a ciklus hossza változó. Néha 21, máskor 45 nap is lehet két vérzés között. Az is előfordul, hogy a menstruáció kimarad egy-két hónapra, vagy épp hosszabban tart, mint előtte. Ez a hormonális érés része, és két-három évig is eltarthat, mire a rendszeres ciklus beáll.
Cikluszavar vagy megoldandó probléma?
Bár a kamaszkori cikluszavar legtöbbször ártalmatlan, bizonyos életmódbeli tényezők felboríthatják a hormonháztartást, és ilyenkor a test a maga módján jelzi, hogy segítségre van szüksége.
A fiatal szervezetben az alábbiak nehezíthetik a menzesz beállását:
- Étrend és testsúlyingadozás:
Az extrém fogyókúra, az étkezési zavarok, de még a túlzott sportolás is leállíthatja a menstruációt. A női test érzékeny a testzsír mennyiségére: ha túl kevés, a szervezet energiatakarékos módba kapcsol, és egész egyszerűen leállítja a peteérést, így a menstruációt is.
- Stressz és lelki megterhelés:
A szerelmi csalódás, az iskolai nyomás, az önértékelési problémák, a családi feszültségek mind a kamaszkor kísérőjelenségei lehetnek. A stresszhormon, a kortizol közvetlenül befolyásolja a petefészkek működését, így könnyen okozhat cikluszavart.
- Alváshiány és életmód:
A késő esti telefonozás, rendszertelen alvás, a koffein és az energiaitalok mind kihatnak a hormonális egyensúlyra. A test bioritmusa nem szereti a káoszt, és ezt gyakran a menstruáció rendszertelenségével adja tudtunkra.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Ha a menstruáció az első néhány évben rendszertelen, az még nem ad okot aggodalomra, viszont érdemes nőgyógyászhoz vagy gyermeknőgyógyászhoz fordulni, ha:
- hat hónapnál hosszabb ideje kimaradt a menzesz,
- nagyon erős vérzések vagy erős hasi fájdalmak jelentkeznek,
- drasztikus testsúlyváltozás történt (akár fogyás, akár hízás),
- vagy a cikluszavar mellett túlzott szőrnövekedés, pattanások, hajhullás is megfigyelhető (ami hormonális egyensúlyzavarra utalhat).
Az orvos egy egyszerű vérvizsgálattal és ultrahanggal meg tudja állapítani, hogy van-e szükség kezelésre, vagy csak idő kell, amíg a hormonok beállnak.
Mit tehetünk mi?
A kamaszkori cikluszavarokat sokszor életmódbeli változtatásokkal is helyre lehet hozni.
- Próbáljunk meg rendszeresen enni, és kerüljük a szélsőséges diétákat.
- Aludjunk eleget, legalább 7–8 órát, és legyen egy kiszámítható napi ritmusunk.
- Keressük azokat a stresszlevezető tevékenységeket, amik feltöltenek (sport, séta, zene, naplóírás).
- És ami talán a legfontosabb: ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, hiszen minden testnek megvan a maga tempója!
A kamaszkori cikluszavarok többsége nem betegség, hanem a nővé érés természetes része. A hormonháztartás ilyenkor még tanulja az egyensúlyt, és olykor segítségre van szüksége, amit egy kis odafigyeléssel könnyűszerrel megadhatunk neki.