Ahogy a hideg bekúszik a mindennapokba, a sötétség egyre korábban borítja be az utcákat, és a csend is másképp szól – ilyenkor különös vágy ébred bennünk a borzongásra. Ehhez az élményhez pedig nemcsak filmek, hanem könyvek formájában is hozzájuthatsz.
Október nem is telhet el hátborzongató olvasmányok nélkül. Összegyűjtöttünk öt olyan könyvet, amelyek garantáltan hideg verejtéket csalnak a tenyeredre.
1. Stephen King: A ragyogás
A horror klasszikusa, amely újra és újra bebizonyítja, hogy a félelem legfélelmetesebb formája a lassan megőrülő ember. Egy család elszigetelt hegyi szállodába költözik, ahol a múlt és az emberi elme sötétebb, mint bármelyik szellem. King mesterien játszik a paranoiával, az őrülettel és a bezártság fojtogató érzésével.
2. Jack Ketchum: A szomszéd lány
Ez a könyv nem természetfeletti szörnyekről szól, hanem az emberi gonoszság legnyersebb arcáról. Egy amerikai külvárosban játszódó történet, amely annyira valóságos és brutális, hogy olvasás közben többször is levegőt kell venned. Nem csak horror, hanem kegyetlen tükör is: mi történik, ha a gonosz lassan, hétköznapivá válik?
3. Veres Attila: A valóság helyreállítása
A magyar weird horror mestere, aki megmutatja, hogy a félelem nemcsak Amerikában honos. Novellái egyszerre groteszkek, filozofikusak és dermesztően ismerősek. A hétköznapok mögött itt valami más lüktet – valami, ami sosem hagy nyugodni, mert a valóság bármikor széteshet.
4. Ottessa Moshfegh: Lapvona
Egy középkori faluban játszódó, beteges és szürreális történet, amelyben a vallás, a hatalom és a testiség torz tükörben jelenik meg. Moshfegh prózája egyszerre taszító és gyönyörű: olvasás közben nem tudod eldönteni, hogy undorodsz vagy csodálod, amit látsz. Igazi, modern groteszk mese a szenvedésről és a bűnről.
5. M. L. Rio: Mintha gonoszok volnánk
Bár inkább pszichológiai thriller, mint klasszikus horror, a történet atmoszférája mélyen nyugtalanító. Egy elit színiakadémián a diákok életét Shakespeare-drámák, intrikák és gyilkosság árnyékolják be. A kérdés nem az, ki ölte meg a barátot – hanem az, ki maradhat ember a színjáték végén.