Egyre több fiatal keres alternatív lakhatási megoldásokat a válságos ingatlanpiacon – de kevesen választanak olyan utat, mint ez a 38 éves ausztrál nő, aki egy válás után nem egy trendi lakásba vagy társbérletbe költözött, hanem egy nyugdíjas lakóparkba.
Nemcsak beköltözött a nyugdíjasok közé, de azóta boldogan él ott és egyáltalán nem bánta meg döntését. Azt is elmeséljük, hogy miért nem.
A döntés háttere: válás, keresés, újrakezdés
Miután a nő elvált, olcsó, biztonságos és csendes lakhatást keresett Melbourne-ben. Egy szokatlan lehetőségre bukkant: egy nyugdíjas közösség egyik lakása kiadó volt, és bár nem töltötte be a 55. életévét, úgy döntött, megpróbálja. Meglepetésére elfogadták a jelentkezését – részben azért, mert megfelelt minden pénzügyi és közösségi elvárásnak.
Elképesztően alacsony lakbér – és teljes közösségi élet
A lakásért mindössze 500 ausztrál dollárt (kb. 120 ezer forintot) fizet havonta – miközben Melbourne-ben egy két hálószobás lakás bérleti díja átlagosan 2800–3200 dollár. Ráadásul a lakóparkban ingyenes programok várják: heti jóga, közösségi étkezések, kerti partik, bingóestek.
A nyugdíjas szomszédok megváltoztatták az életét
A kezdeti furcsa érzés után hamar barátságok születtek. A lakók – akik 70, 80, sőt 90 évesek – szívesen osztják meg receptjeiket, élettapasztalataikat, de ugyanúgy befogadják és támogatják őt is. Van, hogy közösen főznek, máskor csak beszélgetnek a verandán. A nő azt mondja: „Többet tanultam tőlük az emberi kapcsolatokról és a valódi figyelemről, mint bármely korábbi lakótársamtól.”
Újfajta életforma – és mentális egyensúly
Az idősebbekkel való együttélés lelassította a mindennapjait. Kevesebb stressz, több jelenlét, jobb mentális egészség – így írja le a mindennapokat. Bár sokan furcsállják, hogy fiatal nőként nyugdíjas közösségben él, ő már rég nem tartja ideiglenes megoldásnak. Ez az otthona.
Amit ez a történet tanít
Nem minden fiatal keres zajos, trendi életformát. Egyre többen vágynak közösségre, megfizethetőségre és lelki békére. Ez a történet pedig azt mutatja meg, hogy néha a legszokatlanabb utak vezetnek el egy igazán emberi, szerethető élethez – legyen szó akár egy nyugdíjas faluról.
