Könnyű beleélni magunkat egy-egy film történéseibe. Néha annyira hiteles minden, hogy elhisszük, mindaz valós. Mi a helyzet Tom Cruise és Ana de Armas között vibráló energiával?
A filmvászon mágikus hely: itt alakulnak a legszebb szerelmek, még ha csak pár jelenet erejéig is. Amikor pedig két sztár között a kémia nemcsak a szerep kedvéért működik, hanem valóban átüt a vásznon, az a közönségnek is felejthetetlen élmény. Így történt ez Tom Cruise és Ana de Armas esetében is – akik közös jeleneteik során olyan intenzív energiát vittek a filmbe, hogy a rajongók máris valós románcot kezdtek sejteni a háttérben.
Két világsztár, két külön univerzum – mégis működik?
Tom Cruise, Hollywood egyik legismertebb és legkarizmatikusabb színésze, akinek neve évtizedek óta egyet jelent a mozis kasszasikerekkel. Ana de Armas pedig a fiatalabb generáció egyik legfényesebb csillaga, akit a Szárnyas fejvadász 2049, a Tőrbe ejtve és a Szöszi után már az egész világ ismer. Különböző korszakokat képviselnek, mégis, amikor egymás mellé kerültek, valami megmozdult.
A forgatás alatt szinte tapintható volt a vonzalom
A közös film (legyen az egy akcióthriller vagy romantikus dráma – a pletykák szerint több projekt is szóba került) forgatásán belsős források szerint a két sztár szinte az első naptól fogva megtalálta a közös hangot. Cruise maximalizmusa és Ana szenvedélyes színészi játéka között meglepő harmónia alakult ki. A közös jelenetekben nem volt szükség „plusz instrukcióra” – a vonzalom természetesen működött.
Több, mint kollégák? A rajongók szerint igen
A vörös szőnyegen együtt tűntek fel, közös interjúikban sokszor dicsérték egymást, és a testbeszédük is árulkodó volt: finom érintések, hosszan kitartott pillantások, spontán nevetések. Bár egyikük sem erősítette meg, hogy több lenne köztük, a közönség valósággal beleszeretett a gondolatba, hogy a hollywoodi álompáros valósággá válik.
Szerelem, vagy csak filmes varázs?
Az, hogy mi történt a kamerák mögött, talán örökre titok marad. De az biztos, hogy Tom Cruise és Ana de Armas között működött az a bizonyos megmagyarázhatatlan szikra. Hogy ez a szikra csak a jelenetekben égett, vagy valami többet is táplált a való életben, azt csak ők tudják. De néha nem is az a fontos, hogy valami megtörtént-e – hanem hogy mennyire valóságosnak érezzük.