Pókhálós sebkötözés, szarvasbogaras sebösszehúzás, varázsigék, ecetes vagy sós fertőtlenítés – hogy csak néhány ősi módszert és tévhitet említsünk a sebápolás történetéből. Összeállításunkban megnéztük, milyen út vezetett az ősi módszerektől a korszerű sebápolásig.
Minden kisgyerekes szülő életében elérkezik egyszer az a pillanat, amely aztán örökre beég az egész család emlékezetébe, mégpedig azért, mert azon a bizonyos napon, abban a pillanatban Anya vagy Apa azt gondolta, hogy vége a világnak. Ez általában az első olyan balesetnél szokott bekövetkezni, amikor a gyerekünk látványos sérülést szenved: beüti a fejét, becsípi az ujját, lehorzsolja a könyökét vagy a térdét – és mindemellett torka szakadtából sír. Ilyenkor a szülőn aktiválódik a láthatatlan pánik gomb, és hirtelen fogalma sincs, mit kezdjen a helyzettel.
Van, ahol ez egészen korán megtörténik, például amikor a totyogó a legnagyobb magabiztossággal mászik fel a lépcsőn, majd leesik onnan, és van, akinél később. Nekem olyan 3-4 éves lehetett a lányom, amikor egyszer csak úgy döntött a játszótéren, hogy kiszáll a hintából. De nem ám úgy egyszerűen, hanem színpadiasan, amikor a hinta még lendületben volt. Szerencsére nem esett nagyot, és a hinta alatt is puha volt a terep, de felhorzsolta a tenyerét és a térdét, én persze megijedtem, hogy nem történt-e komolyabb baj. Végül – az aggodalmam látva – odajött egy anyuka és csak ennyit mondott: „Semmi baj. Előfordulhatnak ilyen kisebb balesetek. Csak mielőbb tisztítsuk ki a sebet, és hamar rendbe jön.”
Ősi módszerek
A fenti kalanddal nemcsak az tudatosult bennem, hogy nem mi voltunk az elsők a történelemben, akik sebápolásra szorultak, hanem az is, hogy mennyire könnyű dolgunk van a mai modern, hatékony és biztonságos készítményekkel. Hiszen balesetek és sérülések az emberiség kezdete óta vannak, és rágondolni is rossz, hogy régen milyen módszereket vetettek be a sebek gyógyítása érdekében.
Már az ősember is rájött arra, hogy a vér és az élet szorosan összefügg, ezért sebeit különféle levelekkel kötötte be, s az idők során azt is kitapasztalta, hogy mely növényeknek van sebösszehúzó vagy gyulladáscsökkentő hatása. A sebápolási praktikák tárháza már akkor egészen széles volt: kötözéshez nem ritkán használtak például pókhálót, míg a vágott, mély sebeket szarvasbogarak segítségével zárták le. Bár ezek első hallásra horrorfilmbe illő módszereknek tűnnek, állítólag egészen jól működtek: a szarvasbogarak szarvait a seb széleihez illesztették, majd amikor a bogár azzal a sebet becsípte, akkor egyszerűen eltávolítottak az állat potrohát. Ily módon gyakorlatilag összekapcsolták a sebet, csökkentették a vérzést és a fertőzés kockázatát.
Sebfertőtlenítésre pedig már az ősi orvosi gyakorlatban is használtak különféle alkoholokat, a sumérok például sört kentek a sérült bőrfelületekre.
Varázslat, kuruzslás és a gyógynövények
Később a kuruzslás és a babonák kaptak igen nagy szerepet a gyógyításban, a ráolvasásnak, az imának és a varázsigéknek mind különleges gyógyító erőt tulajdonítottak a különböző kultúrákban az egyes korszakokban.
Aztán a falusi ember az erdő és a mező házipatikájához folyamodott szükség esetén, gyógyító hatásúnak gondolt füvekből, gyökerekből, bogyókból, fákból, levelekből készített főzeteket a különféle bajokra. Ezek a praktikák ma sem tűntek el teljesen, egyes gyógynövények jótékony hatása a modern orvostudományban is elismert.
Tévhitek a sebápolásról
Valószínűleg mindenkinek vannak emlékei még a nagyszülőknél töltött vidéki vakációkról, ahol igen gyakran előfordultak kisebb-nagyobb balestek: elestünk a biciklivel a földúton, lezuhantunk a fáról, elvágtuk a kezünket egy-egy nagyobb fűszállal. Ilyenkor a nagyinak mindenre volt egy gyors megoldása. Csakhogy a néhány évtizeddel ezelőtti praktikák egyáltalán nem (voltak) annyira hatékonyak, mint gondolnánk. Lássuk a sebkezeléssel kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket!
Bár a nagyi rettenetesen meggyőzően tudta előadni, hogy minél jobban csíp a sebre kent szesz vagy ecet, annál jobban fertőtlenít, sajnos utólagosan el kell árulnunk: nem volt igaza. Előfordulhatott az is, hogy a friss sebre uborka– vagy paradicsomszeletet kaptunk, egyenesen a kertből, ez a megoldás sem volt a legjobbak közül való.
Népszerű sebfertőtlenítőnek számított jó pár éve még a konyhasó is, amit ugyancsak mellőzni érdemes, miután enyhe károsodást okozhat a szövetekben. Ugyancsak tévhit, hogy szabad levegőn könnyebben gyógyul a seb; kutatások bizonyítják, hogy a nedves környezet elősegíti a friss hámszövet képződését.
Ha biztosra szeretnénk menni, akkor érdemes mindenképpen valamilyen korszerű sebápolót használni. A Béres PrimoMed sebápoló spray például kettős támogatást nyújt: megelőzi a fertőzéseket és elősegíti a sebgyógyulást, mindemellett egyszerűen használható és foltot sem hagy.
Támogatott tartalom.
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Béres PrimoMed sebápoló spray gyógyászati segédeszköznek minősülő orvostechnikai eszköz.
A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!
