Szülőként az a vágyunk, hogy a gyermekeinket egy élhető világba engedjük ki, vagy legalábbis felvértezzük őket minden olyannal, amely segíti őket a boldogulásban felnőttként. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy egy olyan társ mellé képzeljük el őket, amelyben a boldogság, a szeretet, a közös út a mérvadó. Mi van, ha egy botsáskával jelenik meg?
Eljött ez a pillanat is. A lányom középiskolába megy, amivel egy új életforma kezdődik számára, és ezáltal számomra is. Bár még túlságosan nagy tapasztalatot nem gyűjtöttem kamaszlányos anyaként, az már most eszembe jutott, hogy én milyen voltam ebben a korban.
És hogy milyen voltam? Viszonylag higgadt, szófogadó, de azért olykor odamondó – ha az önérzetem úgy diktálta -, és az idővel folyton hadilábon álló. Ez leginkább abban nyilvánult meg, hogy ha megbeszéltük anyukámmal, hogy mikorra érjek haza, akkor ezt általánosan felrúgtam, és órákat késtem. Azt is hozzá kell tenni, hogy viszonylag szabadon engedett (normál keretek között mozogva) és olyan bensőséges kapcsolatot ápoltunk az anyukámmal, hogy nekem semmit nem kellett stikában kipróbálnom, mert a saját megítélésemre és józan eszemre volt bízva, mit teszek. Ez a szabadság pedig arra terelt, hogy nem igazán mozgatott meg sem a dohányzás, sem az ivás, a drog pedig egyáltalán nem volt ismert a környezetemben. Ebben a nyugalmas kamaszkorban mégis az időkorlát be nem tartásával okoztam fejfájást. Azonnal bevillant: akasztják a hóhért. A lányommal való kapcsolatom ahhoz hasonlít, amit én ápoltam anyukámmal, vagyis bízhatok az értékítéletében és retteghetek, amíg haza nem ér egy buliból, ahogy anyukám tette.
Botsáska a láthatáron
Össze sem lehet hasonlítani a 80-as és 90-es éveket 2024-gyel. Egészen más ingerek értek minket, mint a mostani gyerekeket, ennek megfelelően mások az igények és az ízlések is. Arra azért felfigyeltem, hogy nagyon sok középiskolás korú, tehát már jócskán a tinédzserkort taposó fiú esetében nem látok férfias jegyeket. Csőnadrág, amelyben a pálcika lábak extrém módon megmutatkoznak, erőtlen és nyámnyila gyerekek. Ugye mindenki tudja, hogy miről van szó?
Aztán a kor divatja ugyan szakállat és bajuszt ereszt egy-egy babaőrű fiúra, de ezzel talán csak még groteszkebb megjelenést mutatnak. Az összhatás a férfias arcszőrzet ellenére sem azt kelti bennem, mint amit szeretnének elérni.
Igen, mert anyaként már ilyenre fókuszálok. Vajon ilyen botsáska sráccal fog hazatérni a lányom?
Kit hoz haza?
Ez pedig az a helyzet, hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz. A vékonylábú, pelyhes arcú fiatal is lehet nagyon kedves, rendes gyerek, és nem mellesleg a lányom választása. Illik nem megkérdőjelezni a döntését és jóban lenni a fiúval, mert eldöntöttem, hogy jó anyós leszek. Inkább az elfogadást útját fogom járni, és majd szépen kiforrja magát minden. Támogatom a gyermekem, elmondom ugyan a saját gondolataimat, de ebben a helyzetben is meghagyom a saját értékítéletében. Elvégre gyakorlat és tapasztalat szükséges ahhoz, hogy a magánéletet is megfelelő mederbe terelje az ember.
Ennek az útnak még csak az elején járunk, ám szembe kell néznem a tényekkel: hamarosan megjelenik majd az oldalán egy fiúval. Az első, csak barátnővel eltöltött koncerten már túl vagyunk, és bizony a szerelem szele (vagyis amit ő annak vél így minden tapasztalat nélkül) is megcsapta a kislányomat. Kellemes csalódás volt. Egy teljesen hétköznapi, normális – gyanúsan normális – külsejű fiú a kiszemelt. Szemmel látható férfias jegyeket visel magán.
Az evolúcióval mi van, mi lesz?
Mégsem mehetek el a mellett, hogy a nyüzüge férfi milyen utódot fog majd hagyni maga után? Azzal is számolni kell azonban, hogy egy kamaszkorú fiú még nem azt mutatja magából, ami valójában lesz vagy lehet belőle. Mint tudjuk, az erősebb nem fiataljai később érnek, mint a lányok. A nagyobb bajom az, hogy már az idősebb korosztály (a harmincas fiatalok) esetében is több, minden maszkulin jellemző nélküli férfit látok, ami megrémiszt. Vajon ez hatással van az utódnemzésre és általában az evolúcióra?
Egy ausztráliai kutatás során arra keresték a választ, hogy a fiatal fiúk hogyan másolják le az apjuk férfiasságát. 839 apa-fiú résztvevővel a férfaik egészségére vonatkozó adatokat elemeztek. A felmérés során a férfiassággal kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat vizsgálták. Olyan kérdések szerepeltek benne, mint a munka és a társadalmi státusz jelentősége, az önállóság, a kockázatvállalás, az erőszakos magatartás, hetero- és homoszexualitás, a férfiak nők feletti hatalma. Eredményül azt kapták, hogy azoknak a fiatal, 15-20 közötti fiúknak és férfiaknak, akiknek édesapja a hagyományos férfiasságot tükrözte, a gyermeke is hasonló eredményt mutatott. Nincs mese, az apák szerepe és fontossága ebben is megmutatkozik!
