2023. április 26-án jelenik meg magyarul Alan Rickman naplója, ami az Őrülten, mélyen címet kapta. A vaskos kötetből megismerhetjük a színész érzéseit, és abba is belekóstolhatunk, hogy milyenek egy művész mindennapjai.
Alan Rickman naplója igazi csemege, nemcsak a rajongóknak, hanem azoknak is, akik érdeklődnek a színház- és filmművészet iránt. A színész 1972-ben kezdte el vezetni a vele történteket, ám ekkor meglehetősen szűkszavú volt, így csupán időpontokat, évfordulókat és fontosabb eseményeket jegyzett le.
1992-ben azonban, amikor már nemcsak színpadi színészként volt elismert, és egyre több kollégáját ismerte meg különböző bemutatókon és hivatalos eseményeken, olyan naplót vett, ami jóval több helyt adott a gondolatainak és az érzéseinek. A csodásan illusztrált naplókból 26 gyűlt össze az évek során, hiszen még a 2016-os halála előtti hetekben is tollat ragadott, ám egyre kevesebbszer.
A kötet Emma Thompson soraival kezdődik, aki nagyon szoros barátságot ápolt a színésszel. Számos jó tulajdonságot sorol fel kollégájáról, majd gondolatait azzal zárja, hogy Alan Rickman ritka és egyedülálló ember volt, akihez hasonlót többé nem láthatunk.
Alan Rickman naplója
A színész életének több pontját is lejegyezte a naplójába. Ekkor még nyilvánvalóan nem sejtette, hogy előbb-utóbb könyvként jelennek meg a sorai, de semmi olyat nem írt, amit szégyellnie kellene. Megemlíti a nagybeteg édesanyját, akit a kórházban látogat, és a különböző tévéműsorokat is, amikben szerepelt. Nem egyszer érdekes kommenteket is vet mellé, például amikor Jill Rappaportnál volt ezt írta: ,,te jó ég, mennyi haj!”
Sok helyütt rendkívül tényszerű, és csak ennyit jegyez le: ,,12:25 – Pittsburgh”.
A munka mellett sokat gondolkodott a világ dolgain, s erre remek példa a egy 2002-es januári bejegyzése, melyben a Harry Potter forgatására igyekszik, ám mint írja:
Semmi sem számít igazán annak láttán, hogy a gomai emberek a vulkán kitörése után verekszik át magukat az életveszélyes láván az otthonuk felé, ami nem is létezik már.
Saját magáról is megemlékezett, méghozzá 2002 február 21-én, az 56. születésnapján:
Is itt van a születésnapom – hogy a pokolba történt ez?
A színész sokszor számára dühítő, ám számunkra mókás dolgokról emlékezik meg. 2002 áprilisában New Yorkba utazott, ahol azt vetette papírra, hogy éppen most vette észre, hogy egy jó nagy adag ruhát Londonban hagyott. Bár akkor még nem tudta, hogy hány ember tájékoztat róla, arról is tudhatunk, hogy mikor kapott gyomorrontást és töltötte a nap egyik felét a vécén. Egyéb mindennapos megjegyzéseket is találhatunk benne, például azt, hogy megpróbált egy hónapot bor nélkül tölteni, és az első nap olyan jól sikerült, hogy meglepő volt tiszta fejjel ébredni. Megismerhetjük a színész zenei ízlését, politikai hovatartozását, és azt is, hogy milyen filmeket nézett szívesen, és kik voltak azok a kollégái, akiknek kifejezetten élvezte a játékát.
A humorát számtalanszor megcsillogtatja naplójában, akkor is, amikor arról panaszkodik, hogy egy műsor után Nicole Kidman és Tobey Maguire fél órát késtek. ,,Akkor miért jöttek?” – teszi fel a kérdést epésen.
Talán a Harry Potter-széria főszereplőjét alakító Daniel Radcliffe sem örül, ha elolvassa a naplót, ugyanis 2003-ban Alan Rickman arról ír, hogy bár koncentráltnak és komolynak látja fiatal kollégáját, továbbra sem gondolja, hogy színész lenne, inkább talán rendező vagy producer. Kiemeli ugyanakkor, hogy a fiatal fiú szülei milyen kedvesen támogatják, és egyáltalán nem erőltetik rá, hogy a kiválasztott szerepét játssza.
A Harry Potter forgatására is kitér, bár nem minden esetben úgy, ahogy azt várnánk: a harmadik rész munkálatait stresszesnek élte meg, elsősorban a rendező, és az őt nyomasztó Warner Bros. miatt.
A kötetet Alan Rickman felesége, Rima Horton sorai zárják, aki beavat a színész halálának körülményeibe, és abba is, hogy hogyan, hol vettek tőle végső búcsút.
A kötetben láthatunk pár színes képet a színész életéből, és csodásan illusztrált naplóiból is láthatunk fotókat, így megismerve, hogy Alan Rickman nem csak a színészetben alkotott mesterit.
Az Őrülten, mélyen – Alan Rickman naplói nem egy könnyű olvasmány, és vannak benne olyan részek, amiket külső szemlélőként nehezen értünk meg, ám ha végigjutunk rajta, egy olyan életút alakul ki a szemünk előtt, ami talán kívülről izgalmasnak tűnhet, de épp úgy tele van kételyekkel és problémákkal, mint a saját életünk.
Nyitókép forrása: Karsa Tímea