Minden generációnak megvannak a maga nehézségei, küzdelmei és persze könnyebbségei is, és ugyanígy életkorok, életszakaszok szerint is eltérőek lehetnek az élmények. A mai 45-50 éves korosztály például nagyon más, mint azok, akik a kilencvenes években voltak ugyanennyi idősek – de vajon miben?
A technológia
Nagyban befolyásolta az emberek életvitelét és szokásait a digitális technológia, és az, hogy itthon a kilencvenes évek vége felé kezdett hozzáférhetővé válni a lakossági internetszolgáltatás. A mostani 45-50 éveseknek ez egybeesett azzal, amikor elkezdték a nagybetűs Életet, sokan már az egyetemi tanulmányaikon is túl voltak. Így felnőtt éveik jelentős részében már jelen volt az internet, egyre elérhetőbbek voltak a digitális technológiai vívmányok, és egyszerre kinyílt előttük a világ. Sokkal könnyebbé vált a kapcsolattartás, az ismeretek szerzése, a nyaralás szervezése, vásárlás, egyszóval majdnem minden. Aki a kilencvenes-kétezres években volt 45-50 éves, annak fényévekkel nehezebb volt beletanulnia az okoseszközök használatába, és vannak, akik távol is maradtak tőle.
A magunkról alkotott kép
Bár a kozmetikai és szépségipar üzenetei között mindig előkelő helyet foglalt el az, hogy a kívánatosság egyenlő a fiatalsággal, ez az utóbbi évtizedekben talán az eddigieknél is erősebb és nyomasztóbb. A 40 az új 20, az 50 az új 30, és ehhez hasonló mantrákkal próbálják meggyőzni ezek a cégek az embereket – főleg a nőket – arról, hogy előzzék meg a ráncokat, és nézzenek ki mindig fiatalnak. Ez pedig rendkívül káros, és két-három évtizede nem biztos, hogy ekkora nyomás nehezedett volna a társadalomra a külsőségek tekintetében. Meg lehet azonban találni ezek pozitív hozadékát is: ma már számos, érett bőrre kifejlesztett készítmény közül válogathatunk a drogériákban, így ha valaki tényleg szeretné felvenni a harcot az idősödés látható jelei ellen, az könnyűszerrel megteheti. Húsz-harminc éve sokkal kevesebb ilyen kozmetikum volt elérhető. De nemcsak a kozmetikumok, szépítőszerek terén történt „forradalom”, hanem a változókor hormonális változásait megregulázó, ráadásul hormonmentes készítmények is elterjedtek, így például nem feltétlenül kell elviselni a hőhullámokat, hangulatingadozást, alvászavarokat és egyéb testi problémákat.
Szülőkből nagyszülők?
Én lassan harminc leszek, és mindkét nagymamám ötvenéves kora körül volt, amikor megszülettem. Nálam viszont még nem játszik a gyermekvállalás, és ezt látom a kortársaim jelentős részénél is, így édesanyám már valószínűleg a hatvanadik születésnapja körül fog először unokázni, ha rajtam múlik. Nem mostani tendencia, de folytatódni látszik, hogy egyre későbbre tolódik a gyermekvállalás, így nagyszülőkké is később válnak az emberek. Így tehát akár jó tíz-tizenöt év is eltelhet a gyerekek kirepülése és az unokák megérkezése között. A fiatalok ismerkednek a nagybetűs Élettel, építik a saját útjaikat, kisbabák pedig még egy darabig nem érkeznek a családokba, így aztán a szülőknek újra több idejük van magukra figyelni. Megint kettesben maradnak a házaspárok, nem „kell” azonnal egy másik szerepbe csöppennie az épp egy kis lélegzetvételhez jutott szülőknek, és marad idő sok minden másra is.
Újra felfedezni az életet
Ilyen „sok minden más” lehet az, amikor új hobbikba fog bele az ember, olyanokba, amikre addig nem volt ideje, na meg pénze. Tánciskola, nyelvtanfolyam, festés, főzés – bármi lehet, amit csak kigondol az ember. Sokan ilyenkor kezdenek el világot látni, felkerekednek, és bejárják a környező vagy a távolabbi országokat, megismerik a különböző népek kultúráit. Gyerekekkel egészen más (sokszor nehezebb) utazni, fiatal felnőttként pedig gyakran nincs is rá keret. De amikor az embernek már van egy megalapozott pénzügyi háttere, könnyebben tervez és költ olyanokra, ami érdekli. Valamint életünk felénél sokan elgondolkozunk, számot vetünk a hátunk mögött álló évekről, és feltesszük a kérdést: jó helyen járunk? Mert ha nem, akkor opció lehet egy váltás…
Új karrier?
Húsz-harminc év alatt az ember profivá válik a szakmájában, és lehet, hogy bele is un. És mégis ki mondja, hogy egy életen át ugyanazt kellene dolgoznunk? Rengeteg sikersztoriról hallani, amikor vendéglátósból lett valaki író, szállodaigazgatói posztját cserélte le egy farm vezetésére, pénzügyes múltját hátrahagyva coach lett, és így tovább. Ez a mostani évtizedekben lett igazán elfogadott és népszerű, 20-30 évvel ezelőtt ritkább volt, hogy az emberek azon gondolkozzanak, otthagyják-e a járt utat a járatlanért.
Ezek után talán ki is jelenthetjük, hogy manapság egyre kevesebb ideje van a nőknek a menopauzára. És jól is van ez így!
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
