„Sosem gondolkodtunk azon, hogy mi lesz a jövőben” – interjú a Meg Egy Cukorka zenekarral

A brit rock és a beatzene stílusaival lehetne leírni a 6 éve alakult Meg Egy Cukorka zenekarát, akik más bandákkal ellentétben nem a siker hajszolását tűzték ki céljuknak, hanem egy értéket és minőséget közvetítő zene megalkotását.

Megegycukorka
Forrás: Meg Egy Cukroka

2015-ben alakultatok, és a hazai rock élet legnépszerűbb fiatal zenészei közé nőttétek ki magatokat. Meséljetek picit az indulásról!

Barna: Az első próbán még csak ketten voltunk. Félve mutattam meg az akkori dalaimat Dávidnak egy akusztikusgitárral. Azóta eltelt pár év, de most is úgy érzem, hogy ez még az indulás és, hogy csak most léptünk rá igazán azon a bizonyos útra.

Dávid: Őszintén szólva, nekem is van egy ilyen érzésem, hogy kvázi most indulunk. Az elmúlt években sokat szenvedtünk attól, hogy olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik nem igazán akarnak velünk dolgozni. Ezért újra és újra egy olyan helyzetben találtuk magunkat, hogy új dobost kell keresni vagy éppen menedzser-jelöltet. Viszont ha a kezdetekre gondolok, akkor nekem is hasonló kép ugrik be, hogy vagy Barna kollégiumi szobájában zenélünk vagy a barátnőmék lakásában.

Itthon talán még kevesebb kiugrási lehetősége van egy tehetséges zenekarnak, mint külföldön, amiért nektek is kőkeményen meg kellett küzdeni. Hogy érzitek? Ott tart a zenekar, ahol alapvetően is elképzeltétek ennyi idő távlatában?

Barna: A sikereket tekintve soha életemben nem éreztem, hogy ott tartok, ahol szeretnék, ugyanakkor nem hiszem, hogy ezen bármekkora siker változtatni tudna. Valószínűleg így vagyok bedrótozva és el kell engednem ezt a sikeráhítást. Ugyanakkor büszke vagyok arra ameddig eljutottunk és sosem volt cél a közönség kiszolgálása a sikerért cserébe. Ahol most tartunk az így volt megírva és hiszem, hogy jó is így. Kis közönség jelenleg a miénk, de ez nagyon izgalmas. Bizakodóan állok a jövőnkhöz.

Dávid: Ez egy olyan kérdés, ami elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de az a Mihályi Dávid, aki hat évvel ezelőtt elkezdte Barnával a zenekart másképpen látta a világot, más kvalitásai voltak. Akkor még csak ábrándoztam azon, hogy milyen lenne fellépni olyan zenekarokkal, olyan helyeken, akik közel állnak a szívemhez, illetve milyen lenne olyan embereknek játszani, akik hangosan üvöltik a dalainkat. A sors ilyen szempontból kegyes volt velem/velünk, mert akkori énem álmai valóra váltak. Viszont ezek álmok voltak, nem pedig célok. Sosem gondolkodtunk azon, hogy mi lesz a jövőben. Inkább a jelenben próbáltam megtalálni a helyemet. Most meg talán fordítva van: azon gondolkodom, hogy mi lesz, de a jelenben nehéz megtalálnom a kapaszkodókat, mivel már ismerem a világot, amiben mozgunk.

Sokan ismerik a neveteket, ami a rajongókkal/közönségetekkel való aktív kommunikációnak is köszönhető. Ezt már az elején is így képzeltétek, vagy egyszerűen csak a követőiteknek volt igénye rá, hogy minél többet tudjanak rólatok, a zenekarról, a mindennapjaitokról?

Barna: Inkább nekünk volt rá igényünk, hogy valahol levezessük az exhibicionizmusunkat és a szeretetéhségünket. Ez a fajta jelenlét a személyiségünkből adódik.

6 év sok idő! Mennyiben változtatok és változott a zenétek? Ha jól tudom kettőből három tagúra nőttetek?

Barna: Valójában már az első dobosunkkal (Szőke Bence) három fős volt a zenekar. Egy rövidebb időszak volt, amíg kvázi duóként hivatkoztunk magunkra Dáviddal, hiszen a veleje mindig is a kettőnk kapcsolata volt ennek a zenekarnak.

Dávid: Mi mindig zenekarban gondolkodtunk. Viszont – ahogyan az első kérdésnél már kitértem rá – sokszor hozott minket össze a sors olyan emberekkel, akik nem igazán akartak velünk együtt dolgozni. A legutóbbi dobosunk kilépése engem személy szerint nagyon rosszul érintett, nagy csalódás volt. Akkor találtuk ki, hogy a következő dobosunknál másképpen fogunk hozzáállni a dolgokhoz és szeretnénk egy olyan embert találni, aki motivált, illetve tényleg részt akar venni ebben az egészben. Ez a mentalitás úgy néz ki Tony esetében működött.

A zene mindig is fontos részét képezte az emberiségnek, de a mai fiatal generációnak talán még inkább, főleg a járvány óta…. Mit gondoltok erről?

Barna: Én speciel kevesebb zenét hallgatok a járvány óta. Kevesebbet vagyok úton, és általában akkor hallgatom a kedvenceim.

Dávid: Én úgy gondolom, hogy a járvány alatt inkább a koncertek értéke nőtt meg. Ha lehetőségem van elmenni egy koncertre, akkor nem gondolkodom kétszer.

Faragó-Kádár Antal: Én úgy gondolom, hogy sok embernél a zenehallgatás, mint rituálé már régóta eltűnt sajnos. A járvány nekem annyiban változtatott a szokásaimon, hogy többféle stílusra lettem nyitott…

Sok énekest, zenészt, zenekart inspirált az elmúlt egy év, de akadtak olyanok is, akik teljesen eltűntek a szemünk elől. Egyesek dalokat írták, míg mások a pihenésre fordították a felszabadult idejüket. Nektek, hogyan telt?

Barna: Sosem úgy írtuk a dalainkat, hogy “na most akkor nekiáll dalokat írni a zenekar”. Valahol le is nézem ezt a fajta metódust. Szentebb dolog a zene ennél, hogy akarva szülessen.

Dávid: Egyetértek Barnával, sőt nekem kevesebb motivációm volt bármit is csinálni a négy fal között. Leginkább túlélni próbáltam az egészet.

Faragó-Kádár Antal: Én ez alatt az egy év alatt kerültem be a zenekarba, szóval a bezártság ellenére sikerült megtalálni az új impulzusokat.

A nyár talán a zenei színtér újraéledése is volt. Meséljetek picit a mostani tervekről, új dolgokról!

Barna: A lemezbemutató koncertet követően országos turnéra megyünk az új lemezzel. Jövőre pedig újabb lemezt szeretnénk felvenni. Nem akarunk többet magunkra vagy másokra várni.

A jövőt egy ilyen időszak után már teljesen máshogy szemléljük és sokan igyekeznek inkább a jelenre koncentrálni. De azért, ha repülnénk egy 10 évet az időben, mit látnátok?

Barna: A repülésben az a rossz, hogy le is lehet zuhanni és sok munkám van abban, hogy végre megtanuljak a földön járni, úgyhogy inkább maradok is ott.

Dávid: Próbálom megtalálni a visszautat a jelenbe, szóval erre én csak annyit tudok válaszolni: remélem minden rendben lesz.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

100 km/h-t meghaladó széllökésekre készülhetünk