„Pénzért nem vehető erkölcs, intelligencia és stílus” – interjú Veszelszki Ágnessel

Jó-e, ha manapság mindenki tegez mindenkit? Összepakoljuk-e a tányérokat egy étteremben? Milyen fogadtatásra lel egy etikettel foglalkozó oldal a közösségi médiában? – ehhez hasonlókról kérdeztük Dr. Veszelszki Ágnes nyelvészt és újmédia-kutatót, a Protokollkommunikáció oldal alapítóját.

Az Instagramján így mutatkozik be: „Nyelvészet. Borkommunikáció. Protokoll és női énmárka” – Ezek közül melyik áll a legközelebb a szívéhez?

Természetesen nem véletlen e hármas felsorolás, nagyon is tudatos választás eredménye: A nyelvészet a fő szakterületem, ebből doktoráltam, nyelvi témákkal foglalkozom a legtöbbet. Ennek kapcsán találtam rá a Budapesti Corvinus Egyetemen a borkommunikáció témakörére. Van Borkommunikáció kurzusom, készült ezzel a címmel egy könyvem – ez félig munka, félig hobbi. Az utolsó témakör pedig az egyik kedvenc szabadidős elfoglaltságomra utal: a Protokollkommunikáció oldalra és az itt közzétett illemtanácsokra.

Nyelvészként kezdte szakmai karrierjét, mi irányította erre az útra?

A könyvekkel, történetekkel és persze szójátékokkal teli otthoni közeg után az iskolában is a nyelvvel kapcsolatos tevékenységek álltak a középpontban. A legnagyobb sikereket (bár mindenféle megméretésben részt vettem) a nyelvi versenyeken értem el. Ami mindig is tetszett a nyelvben, az a rendszerszerűsége mellett a szabálytalansága, az állandósága mellett a változatossága és változékonysága, a hagyományőrzés mellett az innovativitása. A nyelv folyamatosan változik, és ezt megfigyelni és dokumentálni – végtelenül izgalmas tevékenység. Ezért foglalkoztam a digitális kommunikáció okozta nyelvi változásokkal is, illetve legutóbb a Karanténszótár kapcsán a pandémia hozta új szavakkal.

Veszelszki Ágnes2021 Pearlmodelphoto
Forrás: Veszelszki Ágnes

Hogyan indult a Protokollkommunikáció oldal? Gondolta volna, hogy így kinövi magát, és ilyen pozitív fogadtatásra lel?

Azt terveztem bő két éve, hogy indítok az egyetemen egy új szabadon választható kurzust, Protokollkommunikáció címen. Megkaptam rá az engedélyt, el is kezdtem a készülést, ám időközben tanszékvezetői kinevezést kaptam, így kisebb óraszámban tanítok, mint korábban. Viszont az ötleteim, a sok-sok összegyűjtött anyagom ott állt a digitális fiókomban. A Protokollkommunikáció Facebook-oldalt 2020 januárjában indítottam el ezekből – először csak azoknak a hallgatóimnak, akiknek megígértem, hogy lesz a témában közös óránk. Aztán az oldal önálló életre kelt: egyre többen ajánlották tovább az ismerőseim közül, majd ismeretlenek is a posztokat. (Az Instagram-oldal két hónappal később, márciusban indult.) Jelenleg 4000 feletti Insta– és 2200 feletti Facebook-követővel rendelkezik a kezdeményezés, mindkét oldalon naponta jelennek meg új és új tartalmak.

Másfél év alatt több, mint ötszáz poszt született már az etikettel, illemmel, szokásokkal kapcsolatban – honnan merít hozzájuk ihletet? Sosem „fogynak el”?

Az alapvető illemszabályokat (köszönjünk a liftben, hogyan kell színházi sorba bemenni, ne sózzuk meg az ételt kóstolás előtt) közzétettem az elején. Ezért is érdemes az új látogatóknak a korábbi posztokat is végigolvasni. Ebben szoktam azzal segíteni, hogy egy-egy téma kapcsán storykban felidézem a korábbi, vonatkozó posztokat. De mindig felmerülnek új témák! Ihletadóként protokollkönyvek, különböző nemzetközi oldalak szolgálnak, illetve folyamatosan figyelem a környezetemet, és most már egyre többször kapok ötleteket a követőktől is üzenetben, milyen témáról is lenne még érdemes szót ejteni. Nem érzem azt, hogy elfogynának a témáim: legalább további félezer poszt már most készen áll arra, hogy közzétegyem őket!

Mennyire használjuk ezeket a szabályokat a mindennapi életünkben?

Vannak olyan tanácsok, amelyek könnyedén használhatók a mindennapokban is (kézfogáskor álljunk fel a másik fél üdvözlésére; ha megszakad a telefonvonal, a hívó félnek illik újra hívnia a partnert; pohárköszöntő közben nem illik beszélgetni; hivatalos eseményen ne rágózzunk). Sok szabály vonatkozik a társas érintkezésre, az éttermi viselkedésre – ezeket szerintem érdemes megfogadni (bánjunk tisztelettel a felszolgálóval; ne pakoljuk egymásba a tányérokat étteremben). Más tanácsok inkább az üzleti életben hasznosíthatók (üzleti vacsorán ne rendeljünk ún. problémás, azaz csak nagyobb odafigyeléssel fogyasztható ételt – rákot, spagettit; hivatalos e-mailben ne maradjon el a megszólítás és az elköszönés; videókonferencián állítsuk némára a mikrofonunkat, ha nem mi beszélünk). Kiegészítésként pedig egészen sajátos tanácsokat is szoktam hozni, amelyeket illembonbonoknak nevezek – ezek inkább érdekességek, mint a mindennapi életünkben feltétlenül hasznos tanácsok (Thaiföldön tiszteletben kell tartani a bankjegyeket, mert az uralkodó arcképe szerepel rajtuk; Olaszországban nem illik egy templom lépcsőjén enni; Kínában a 8 a legszerencsésebb szám, bőség és szerencse kapcsolódik hozzá).

Protokollkommunikáció
Forrás: Instagram/Protokollkommunikáció

Mit gondol arról, hogy lassan már mindenki tegez mindenkit?

A magyar nyelv a tegezés-magázással lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük az egymáshoz fűződő viszonyunkat és annak változását. A magázódás egyáltalán nem fensőbbséget hangsúlyoz (régen rossz, ha formaságokkal akar valaki tiszteletet kiváltani). Ám lehet tegeződve is a másik iránti tiszteletet kifejezve kommunikálni. Személy szerint nagyon szeretem a magázódó kommunikációt: nyilván nem baráti viszonyban modoroskodásként, hanem szakmai viszonyban jól működhet bizonyos távolságot tartó, de partneri kommunikációs formaként.

Milyen távlati céljai vannak az oldallal kapcsolatban?

Egészen közeli céljaim is vannak az oldallal: 2021 őszén jelenik meg a Libri Kiadónál Illemkalauz címen egy gyönyörű kötet az oldalon közzétett tartalmakból. Már nagyon várom, hogy kézbe foghassam a Czikkely Panni grafikus rajzaival illusztrált könyvet!

Melyik a „kedvenc” illemszabálya?

Mondhatnám, hogy a közel 550 publikus poszt közül mindegyik. De ami a legnagyobb „karriert” futotta be (több helyütt mások Insta-biójaként is láttam, pedig – mint minden poszt – a saját megfogalmazásom), az ez: „Pénzért nem vehető erkölcs, intelligencia és stílus.”

Melyik az a szabály, amit rengetegen elfelejtenek, pedig fontos lenne, hogy betartsuk?

A kommentek olvasása során nekem most ez a legfontosabb: „Csak olyat írjunk le közösségi médiában kommentben, amit élőszóban, személyesen is megmondanánk.” Ehhez írtam egy hármas kérdéssort. Mielőtt kommentelünk, kérdezzük meg magunktól: „Ezt személyesen is megmondanám az adott személynek? Élőszóban is ebben a stílusban beszélek? Ha én kapnám ezt az üzenetet, nekem hogy esne?” Ha ezen a három kérdésen a kommentelők végigfutnának, mielőtt lenyomják az enter gombot a kommentjük végén, sokkal kevesebb durvasággal találkoznánk a közösségi médiában.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Amiről mindenképp beszélni szükséges egy kapcsolatban