Ha ez az egykori könyvmoly annak idején nem fut be képregényrajzolóként, ma nem ismerjük Pókembert és a Fantasztikus Négyest sem. Hogyan alkotott maradandót Stan Lee, a Marvel-képregények apukája és hogy lett stúdiógyakornokból egy egész világ kitalálója? Századik születésnapján rá emlékezünk.
Egy átlagember életében nem gyakran adódnak olyan pillanatok, melyek mintha egy forgatókönyvíró tollából származnának, így különösképp emlékszik rájuk. Nekem az egyik ilyen 2018 novemberében esett meg, amikor egy Marvel témájú kvízesten ültem Budapest egyik kocsmájában. A középmezőnyben brillíroztunk, szünet következett, és a modern kor gyermekeként a pihenésre szánt negyedórában előkaptam a telefonomat, és görgettem a Facebookot. A szembejövő első hírt pedig nem akartam elhinni, már csak a helyzet keserédes mivolta miatt sem – azokban a percekben ért el a hazai médiumokhoz, miszerint elhunyt 95 éves korában elhunyt a képregénycsászár, Stan Lee, akinek a Marvel szuperhősök sorát köszönhette több generáció. Rajongók milliói gyászolták akkor Lee-t, aki nemcsak a képregények világának, hanem az azokból készült filmuniverzumnak is részese volt.
Stanley Martin Lieber román származású zsidó szülők gyermekeként született Manhattanben 1922 végén. Gyerekkorától kezdve rengeteget olvasott, egyik karácsonyára például egy fém asztali könyvállványt kapott édesanyjától, hogy reggelizés közben is tudja minek támasztani épp aktuális olvasnivalóját. 1939-ben nagybátyja segítségével a Timely Comicsnál kezdte képregényes pályafutását, mint gyakornok, ahol eleinte az volt a fő feladata, hogy ellenőrizze, mindig tele vannak-e a nyomtatók patronjai. Mivel akkoriban a képregények nem számítottak túl menő dolognak, ezért első munkáit a keresztnevéből alkotott álnéven, Stan Lee-ként írta alá, amit évekkel később aztán törvényesen is felvett. Legelső képregénye 1941-ben jelent meg az Amerika kapitány-képregénysorozat részeként, a karaktert egyébként Jack Kirby és Joe Simon találták ki a Timely-nál. Lee legelső hőse a Mystics Comics #6-ban jelent meg ugyanez év augusztusában, ez volt a Destroyer.
A fiatal Stan Lee 1942-ben bevonult a seregbe, ahol a kommunikációért felelős hadtestnél szolgált, táviratokkal és kiképzőfilmekkel dolgozott, néha szlogeneket, rajzokat is készített. Ez alatt az idő alatt minden hét péntekjén levelet küldtek neki a Timely szerkesztői, és a “megrendeléseket” ő rendre visszaküldte a következő hétfőkön.
A Marvel születése
Saját, egyedi hangjára és stílusára az ötvenes években talált rá, addig a westerntől elkezdve a romantikus témákon át a sci-fiig mindent megrajzolt. Az évtized vége felé már igen népszerű volt a rivális DC Comics, akik a Flash újragondolt változatával és később az Igazság Ligájával arattak nagy sikereket. Erre válaszul Lee kiadója megkérte a tehetséges fiatalembert, hogy rukkoljon elő egy új szuperhőscsapattal. Ekkor születtek meg a korántsem tökéletes, hétköznapi gondokkal küzdő hősök, akik “csak” annyiban különböztek az utca emberétől, hogy épp tudtak felfelé mászni egy falon vagy dühöngő zöld szörnnyé változtak adott esetben. Komplex karaktereket talált ki, akiknek ugyanúgy voltak rossz napjaik, baklövéseik, ugyanúgy unatkoztak, szerelmesek lettek, mint bárki más. A legelső, Stan Lee és Jack Kirby által kitalált ilyen karakterek a Fantasztikus Négyes voltak, és az őket övező hatalmas siker lehetővé tette, hogy egy sor újabb szuperhőst bemutassanak. Thor, Hulk, Vasember és az X-Men mutánsok a kettejük kezének gyümölcse volt, Steve Ditkóval együtt Doctor Strange született meg, míg Bill Everett közreműködésével Daredevil jött létre a képregények hasábjain. Ez a sokféle hős mind egy univerzumban létezett a történeteik szerint, így közülük páran könnyűszerrel álltak össze egy csapattá Bosszúállók néven. Lee-ék ezidőtájt vették fel a Marvel Comics nevet.
Stan Lee számára fontos volt, hogy közösséget építsen az olvasóközönséggel, kapcsolat alakulhasson ki a képregények készítői és a rajongók között. A képregények Bullpen Bulletins névre hallgató információs oldalain rendre beszámolt a stúdió dolgozóival kapcsolatos hírekről, és a várható új történetszálakról is.
A hatvanas években Lee még elfoglaltabbá vált, mivel személyesen egyeztetett minden rajzolóval és nézte át munkáikat. Munkamódszerét Marvel-módszernek nevezték, ahogyan átbeszélte a rajzolóval az adott történetet, majd írt egy szinopszist, és amikor a kollégája megrajzolta a képkockákat, Lee kitöltötte szöveggel a képaláírásokat és a beszédbuborékokat. Ebben az évtizedben született meg Pókember karaktere, az egyszerű, Queensből származó tinié, akit megcsípett egy radiaktív pók. A Csodálatos Pókember-széria egy év alatt megelőzte a Fantasztikus Négyest bevételben és népszerűségben is, pedig sokkal inkább fókuszált a szereplők magánéletére és iskolai nehézségeire, mintsem hősködős kalandjaira. Egyre inkább szóltak a világ történéseiről, így helyet kapott bennük a vietnámi háború, a választások, és a diákok aktivizmusa is.
Ezekben az években született meg az első afro-amerikai szuperhősük, a Fekete Párduc, majd az első afrikai-amerikai karakter is, a Sólyom – hangsúlyos lépés volt ez akkor, nem véletlen, hogy a későbbi filmekből sem maradtak ki. Lee tehát arra is használta a képregényeit, hogy küzdjön a fanatizmus, rasszizmus, előítéletek ellen.
1972-től kezdve már nem írt havonta képregényt, mert laptulajdonosi, kiadói feladataira kellett koncentrálnia. Lassacskán a Marvel arcává vált, körbeutazta Amerikát, rendezvényeken lépett fel, és előadásokat tartott. Egy darabig elnöki poziciója is volt, de rövid idő múlva inkább visszalépett és a kiadói feladatokat vállalta. A kilencvenes években kicsit eltávolodott a Marveltől és saját céget hozott létre Stan Lee Media néven, azonban ez hamar becsődölt.
A Marvel a filmiparban
Bár megszületésük óta eltelt hetven-nyolcvan évben a legtöbb karaktert vászonra vitték, nem mindegyik adaptáció sikerült jól, és csak a 2008-as Vasembertől kezdve számítható a Marvel diadalmenete. A Marvel Films nevű céget 1993-ban alapították, 2009-ben vette meg őket a Disney, és ekkoriban később kezdték el azt az univerzumépítést, ami hű a képregényekhez és amit ma Marvel Filmuniverzumként ismerünk. Az MCU (Marvel Cinematic Universe) ma harminc filmet és több televíziós és streaming felületre gyártott sorozatot foglal magába, és már a következő három évre is megvannak a premierjeik.
A legelső, a még nem a Marvel Studios égisze alatt, de Marvel képregényből származó sikerfilm a 2000-res X-Men és a 2002-es Pókember voltak. A kasszasikert látva az épp a csőd szélén álló vállalatát menteni próbáló Lee beperelte a Marvel Filmset, mondván, az ő karakterein nyerészkednek és ebből ő alig lát valamilyen nyereséget. Válaszul tíz százalékos részesedést ígértek neki minden elkövetkező projekt profitjából.
“Korábban azt hittem, hogy amit csinálok, az nem túl fontos” – mondta a Chicago Tribune-nak 2014 áprilisában.
Az emberek hidakat építenek és orvosi kutatásokban vesznek részt, én pedig itt olyan kitalált emberekről írtam történeteket, akik őrült dolgokat csinálnak és jelmezeket viselnek. De, rájöttem, hogy a szórakoztatást nem lehet csak úgy semmibe venni.
Bár élete utolsó évtizedeiben “csak” tiszteletbeli igazgatósági tag volt a Marvelnél, a filmekből sosem hagyták ki. Már a 2002-es Pókemberben is kapott cameo-szerepet, és onnantól kezdve egészen a 2019-es Bosszúállók: Végjátékig a stúdió mindegyik mozijában megjelent ilyen-olyan aprócska szerepben – például a gyepet locsolva vagy sakkozva. Halála után a Pókember: Nincs hazaútban egy taxi rendszámtábláján tűnt fel születési évszáma, mintegy utolsó tisztelgésként a képregénycsászár előtt.
Feleségével, az egykori angol modell Joan Boocockkal 1947-től 2017-ig, a nő haláláig éltek együtt. Két lányuk született, de csak az idősebbik, J. C. élte meg a felnőttkort.
Bob Iger, a The Walt Disney Company régi-új vezérigazgatója így beszélt róla 2018-as halála után:
Stan Lee olyan rendkívüli volt, mint az általa megalkotott karakterek. Szuperhős volt a Marvel-rajongók szemében szerte a világon, Stan képes volt inspirálni, szórakoztatni és kapcsolatot teremteni. Képzeletének nagyságát csak a szíve múlta felül.
