Mindig emlékezni fogok arra a napra, amikor először kinyitottam, és olvasni kezdtem Mérő Vera – Lúg című regényét, és garantálom, hogy mindenki másban is nyomot hagy majd.
2013: a magyar sajtó a Renner Erika ellen elkövetett brutális támadástól hangos. Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója betört volt barátnője lakására, aneszteziológiai szakértelemmel elaltatta őt, majd a magatehetetlen testet lemeztelenítette és lúgot öntött a nemi szervébe. 2022: hírlevelet kapok, hogy előjegyezhető Mérő Vera – Lúg című regénye. Megkezdődött a visszaszámlálás, majd hamarosan jött a futár, én pedig remegő kézzel átvettem, kibontottam, leültem, és egy ültő helyemben elolvastam a könyvet.
Mérő Vera – Lúg
Csak olvastam, és olvastam miközben gyakran azt kívántam, bárcsak egy kitalált történetet tartanék a kezemben, de sajnos nem. És természetesen számos kérdés is cikázott a fejemben, de leginkább ez a kettő: mégis hogyan vetemedhet bárki ilyesmire, és hogyan lesz valakiből szörnyeteg? A brutális csonkítás örökre megnyomorította Renner Erikát. (A szerző végig naturálisan, pontos részletességgel leírja, mi történt Renner Erikával, ám ami engem leginkább ez a mondat rázott meg: „…akkoriban az látszott, hogy ami a kórházba szállításkor ugyan súlyosan sérült, de értelmezhető szerv volt, az a harmadik hétre anatómiailag felismerhetetlenné vált.”)
A magyar igazságszolgáltatás hosszú évekig értetlenül állt az eset előtt, sokáig úgy tűnt, hogy a magas politikai kapcsolatokkal rendelkező Bene család eléri, hogy az elkövető minimális büntetéssel megússza az előre kitervelt, aljas bűncselekményt. Renner Erika azonban felvette a kesztyűt, a hatalmas túlerővel szembeszállva megküzdött az igazáért és ezzel a bántalmazottak, a túlélők példaképe lett. Mérő Vera lebilincselően izgalmas és a tényekhez az utolsó betűig hű, Lúg című regénye Renner Erika hősies küzdelmének a története, amit mindenkinek el kellene olvasnia.
Borítókép forrása: Coloré/Perei Dóra