1977-ben mindjárt a negyedik résszel kezdődött el a Csillagok háborúja menetelése a világsiker felé (ehhez hasonló nincs másik a filmtörténelemben, persze tudjuk, hogy az utólagos számozáshoz és az előzménytrilógiához van köze a sorrendnek), és még több, mint negyven évvel a premier után is az egyik legnépszerűbb franchise a világon. De hátha akad még, amit nem tudunk róla.
Május negyedike a hivatalos Csillagok háborúja (Star Wars) nap, mely a filmsorozat ikonikus mondatából ered, hiszen az „Erő legyen veled!”, eredetiben „May the force be with you” első felének kiejtése azonos a mai dátum angol megfelelőjével (May the Fourth). Így hát miért ne ragadnám meg az alkalmat – amikor csak tudom – hogy erről a rendkívül sikeres franchise-ról írjak cikket, amely összértéke 10,3 milliárd dollár és ami így a második helyet szerezte meg a Marvel Filmuniverzum mögött népszerűségben. Az elmúlt négy évtizedben három filmtrilógiát, több önálló filmet, animációs és élőszereplős sorozatot jelentettek meg a Lucasfilm majd a Disney „fennhatósága” alatt, így aztán bőven van miből szemezgetni, ami az érdekességeket illeti. Kezdjük is!
Kezdetek, ihletek
Ugyan George Lucast egyaránt inspirálták a tündérmesék, a westernek és a harmincas évek sci-fi sorozatai, az első Csillagok háborúja mégis Joseph Campbell Az ezerarcú hős című könyvén alapult. Campbell úgy fogalmazott, hogy „egy hős a hétköznapok világából a természetfeletti csodák vidékére merészkedik: ott mesés erőkkel találkozik, és döntő győzelmet arat; majd a hős visszatér ebből a titokzatos kalandból azzal a hatalommal, hogy adományokat ajándékozzon embertársainak.” Lucas ezt a koncepciót vázolta fel magának, ez lett Luke Skywalker történetszála, amit aztán persze megannyi elemmel feldúsított. A könyvön kívül nagy hatással volt még a rendezőre Akira Kurosawa és az ő 1958-as Rejtett erődje. A film egy szélhámos tábornok történetét meséli el, aki egy gyönyörű hercegnőt megvéd egy gonosz klántól az ellenséges vonalak mögött, „az egyetlen dolog, ami igazán felkeltette az érdeklődésem, az a tény, hogy a történetet a két legalacsonyabb rangú álló szereplő mesélte el” – magyarázta Lucas. „Úgy döntöttem, hogy ez egy jó módja annak, hogy elmondjam a Csillagok háborúja történetét. Vegyük a két legalacsonyabban álló szereplőt, ahogy Kurosawa tette, és mondjuk el a történetet az ő szemszögükből: ez a Csillagok háborúja esetében a két droid. Az a tény, hogy egy hercegnő megpróbált átjutni az ellenséges vonalakon, inkább véletlen egybeesés volt.”
Aztán amikor 1973-ban beadott egy tizenhárom oldalas vázlatot a Universal Studiosnak és a United Artists-nak „A Csillagok háborúja” címmel ellátva, mindkét helyről visszadobták azt, mondván, ez az extravagáns sci-fi túlságosan zavaros. Most gondoljunk bele, mennyire fogják azóta is a fejüket… A vázlatos forgatókönyvet aztán a 20th Century Fox feje, Alan Ladd Jr. felkarolta, és esélyt adott Lucasnak, hogy leforgassa a filmet, amelynek végleges szövegkönyve kétszáz oldalasra sikeredett. Ehhez jó, ha tudjuk, hogy egy átlagos forgatókönyv 95 és 125 oldal közötti szokott lenni.
Szereposztás
Minden főszereplőnek meghatározó munka lett az életében, hogy eljátszhatott egy-egy karaktert a franchise-ból, de ahogy az lenni szokott, a casting során más nevek is felmerültek. Han Solo-t például nem tudnánk elképzelni Harrison Ford sármja nélkül, holott Burt Reynolds, Christopher Walken és Al Pacino is szerepelt a listán, akik eljátszhatták volna a galaxis legjobb csempészét. Leia Organa szerepével kapcsolatban felmerült Jodie Foster és Amy Irving neve is, és állítólag Glenn Close, Farrah Fawcett, Sigourney Weaver, Jane Seymour, Kim Basinger, Geena Davis, Kathleen Turner, Sissy Spacek és Anjelica Huston is jelentkeztek a castingra – még jó, hogy végül a csodás Carrie Fisher lett a befutó. Szegény pedig hogy utálta a végére hajkoronáját, a melltartónélküliséget és a bikinit!
Mace Windu szerepére annak idején a tragikus sorsu Tupac is jelentkezett, de az végül Samuel L. Jacksonnál landolt, aki egyszer azt mesélte, hogy lila fénykardjának markolatába belegravíroztatta a „“bad motherfucker” feliratot. Lássuk be, nem is olyan meglepő ez tőle.
Darth Vader hangját James Earl Jones adta, őt azonosítjuk a legtöbben a szereppel, pedig a maszk és köpeny alatt David Prowse rejtőzött, akiről viszont nem sokat tudunk. Az ismeretlenségre rátesz egy lapáttal az is, hogy Lucas egyszerűen kitiltotta őt az összes Csillagok háborúja-rendezvényről és partiról, mert idegesítőnek találta.
A bölcs Yoda mestert (akinek a neve az első vázlatokban Minch Yoda, még korábban pedig Buffy volt) a legendás Frank Oz, a Muppet Show bábművésze szólaltatta meg, de volt egy olyan elképzelés is a kezdeti időkben, hogy a Jedi mester nem báb lesz, hanem egy majom álarcban – szerencsére végül nem így lett. Másfajta állatokat viszont kénytelenek voltak „használni” a forgatások során – na jó, ez így nem teljesen igaz, de az már közelít a valósághoz, hogy Az utolsó Jedikben látott imádnivaló porgok azért kerültek be a filmbe, mert digitálisan így tudták a leginkább eltüntetni és kitakarni a forgatás helyszínein garázdálkodó madarakat, a lundákat. A szárnyasok folyton belelógtak a Skellig Michael-en készített felvételekbe, mert egyáltalán nem féltek a kamerától, és az utómunkálatok során a stáb úgy ítélte, hogy túl aprólékos és drága munka lenne mindet egyesével eltüntetni, ezért „átmaszkírozták” őket porgokká.
Hangok és nyelvek
Bár ma már rengeteg új technológia áll a filmesek rendelkezésére, legyen szó speciális effektekről vagy hangok alkotásáról, a hetvenes-nyolcvanas években ez nem volt így, és a Csillagok háborúja kifejezetten úttörőnek számított ebben. A TIE-fighterek jellegzetes hangjához állítólag elefántmorgást mixeltek össze azzal, ahogyan egy autó nedves útburkolaton halad. Szőrös wookie barátunk, Chewbacca medvék, rozmárok, oroszlánok és borzok véleménynyilvánításainak összekeveréséből kapta hangját, míg a fénykardok moraja a régi képcsöves tévék zajából és egy projektor motorjából született meg.
Apropó Chewie, az őt alakító Pete Mayhew-t testőrök kellett, hogy őrizzék, mert az észak-kaliforniai erdőkben történő forgatások során az emberek hajlamosak voltak medvének nézni őt élethű jelmeze miatt, amit nem mellesleg Stanley Kubrick egyik közeli kollégája, Stuart Freeborn tervezett. Az ewokok (akiknek a nevét amúgy ki sem mondták soha a filmben) által használt nyelvet a tibeti és a nepáli nyelvekből alkották meg, R2D2 pedig a film első vázlataiban angolul beszélt és kevésbé volt szerethető, sokkal inkább egy szurkálódó, visszabeszélő droid volt.
