Realistának vallja magát, de azért előfordul, hogy nem tudja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Több lábat növesztett az utóbbi időben, mert szeretné megőrizni a saját és – nemrégiben egy kisfiúval bővült – családja biztonságát. Az olyan színházban hisz, ahol a színészt egyenrangú félként kezelik, mert, mint mondja, alkotótársként sokkal gördülékenyebben megy így a munka. December 31-én debütált a Centrál Színházban a 2:22 (egy kísértettörténet) című darab, amelynek apropóján az előadás főszereplőjével, Lengyel Tamással beszélgettünk.