Barion Pixel Teremts biztonságot a bizonytalanságban – 1. rész – Coloré

Teremts biztonságot a bizonytalanságban – 1. rész

2022. 04. 26.

A biztonság megélése a legalapvetőbb emberi szükségletünk – a bizonytalanság kiszámíthatatlansága épp ezt veszélyezteti. Kellő tudatossággal azonban biztonsági hálót teremthetünk magunknak.

A biztonság iránti vágyunk egészen ősi, zsigeri vágy és igény, annak megteremtésére való törekvés egyidős az emberiséggel.  A Maslow piramis talán sokak számára ismert: a legalsó szint a legalapvetőbb fizikai szükségletek szintje (levegő, víz, étel, menedék, szexualitás), ezek azok a dolgok, amelyek konkrétan az életben maradáshoz szükségesek, és közvetlenül ezt követi a biztonság szintje. Ide tartozik a fizikai védettség, rend, és a kiszámíthatóság, tehát ezek mind-mind fontosak a biztonságérzetünkhöz, és a bizonytalanság elkerüléséhez.

A bizonytalanságban a kapaszkodókat kell újra megteremtenünk (forrás: pixabay)
A bizonytalanságban a kapaszkodókat kell újra megteremtenünk / Kép forrása: Pixabay

A biztonság relativitása

Hogy pontosan mi jelenti a biztonságot, azt mindenkinek magának érdemes megfogalmaznia. Sokat segíthet, ha tudjuk, mik azok a pontok, amik feltétlenül szükségesek a komfortérzetünk megvalósulásához, és mik azok, amelyekben viszont tudunk rugalmasak, nagyvonalúbbak lenni, ha a körülmények azt megkívánják. Nagy különbségek lehetnek ebben egyénenként: ez függhet kortól, nemtől, generációk sajátosságaitól, attól, milyen mintát láttunk otthon, mit hoztunk magunkkal.

Van, akinek az jelenti a biztonságot, hogy van egy fix munkahelye, egy havi fix keresete, ami megérkezik a számlájára minden hó elején. Van, akinek legalább 5-6 havi keresetnek megfelelő tartalék szükséges ahhoz, hogy ne érezze magát veszélyben. Van, aki attól érzi magát biztonságban, ha vállalkozóként önmaga ura lehet, és maga osztja be az idejét, nem a főnöke. Van, aki attól nyugodt, hogy párkapcsolatban, vagy családi körben él, ezzel ellentétben vannak, akik az egyedüllétet biztonságosabbnak élik meg, mint amikor más(ok)hoz kell alkalmazkodni, csiszolódni nap mint nap. Végül vannak, akiknek még a biztos rossz is nagyobb biztonságot jelent – akár munkában, akár kapcsolatban –, mint a bizonytalanság.

Miért félünk ennyire a bizonytalanságtól?

A már említett Maslow piramis szerint a biztonsághoz hozzátartozik a kiszámíthatóság, és pont ez az, ami eltűnik, hiányzik a bizonytalanságban.

A kiszámíthatatlanság érzetét kelti bennünk, amikor a megszokott keretek, a rendszer, a rutinok megváltoznak, eltűnnek, a biztos pontok elhalványulnak. Éppen ez történt az elmúlt két évben a vírushelyzet alatt: sokszor megfoghatatlanná váltak a mindennapi kapaszkodók. Hétről hétre változtak a „játékszabályok”, amelyek az életünkre kihatással voltak, sokszor az egész családot, szülőket, gyerekeket is érintették. A munkába, iskolába járás, a bevásárlás, a kikapcsolódás lehetőségei, az ünnepeink megélésének körülményei folyamatosan változtak. Az ezekhez való állandó alkalmazkodás egyfajta mentális kimerültséget, akár félelmet és feszültséget is okozhatott a korábbi stabilitáshoz képest.

Bármennyire is tudjuk egy ilyen időszakban, hogy ezek elkerülhetetlen változások, a biztonság iránti elemi vágyunk folyamatosan él bennünk. A kérdés csupán az: hogy a kiszámíthatatlan körülmények közepette, a bizonytalanságban, amikor minden olyan viszonylagossá válik, hogyan tudunk biztonságra lelni, lehetséges-e ez egyáltalán?

Sunset Gb689a5572 1280
Biztonsági hálót teremthetünk a kiszámíthatatlanságban / Kép forrása: Pixabay

Mivel a bizonytalanság azt az érzetet hozhatja magával, hogy kicsúszott a talaj a lábunk alól, a megoldás az lehet, ha egy képzeletbeli biztonsági hálót szövünk magunknak. Egy olyan hálót, ami kapaszkodót jelenthet és megteremti a biztonság érzetét addig, amíg újra meg nem érezzük a stabil alapot, a talajt a talpunk alatt. Ennek a hálónak sok-sok apró összetevője van.

A kontroll lehetőségeinek feltérképezése

Amíg úgy gondolkodunk a helyzetről, hogy semmi hatásunk nincs rá, magunkról pedig akként, hogy a sors áldozatai vagyunk, addig nem próbálkozunk a megoldással, mert el sem hisszük, hogy van értelme próbálkozni. A kiszámíthatlanságban épp a kontroll érzésünk szűnhet meg, amikor nem tudjuk, hogy mikor mi következik, és mire lehetünk egyáltalán befolyással.

Ilyenkor fontos tudatosítani, hogy ez egy időleges állapot. Jó lehet felidézni, hogy korábban számtalanszor megtapasztalhattuk a kontroll érzést, és ezt a képességünket senki nem vette el tőlünk, még a covid sem, bármelyik pillanatban visszatérhet a lehetőség. Sőt, bizonyos területeken vagy időszakokban meg is élhetjük, megteremthetjük magunknak még ilyenkor is.

útjelző
Csak a következő apró lépés lehetőségét kell meglelnünk / Kép forrása: Pixabay

Első lépésként tehát ennek a meghatározása a legfontosabb: válasszuk tudatosan szét, hogy egy-egy helyzetben mi az, amire van hatásunk, és mi az, amire nincs.

Elfogadás és stresszkezelés ott, ahol nincs kontroll

Amire nincs hatásunk, azt hiába is próbáljuk akaratossággal megváltoztatni, csak befeszülünk rajta és kárba vész az energiánk. Hiába dühöngtünk például, hogy a vírushelyzet felborította a terveinket, nem jutottunk vele előrébb. Itt legfeljebb az elfogadással tudunk operálni, vagy azzal, ha megkeressük a helyzet mögöttes vagy magasabb értelmét.  

De addig is, amíg meg nem találjuk, elengedhetetlen, hogy kezeljük a bizonytalanságból fakadó feszültséget. Ebben sokat segíthetnek a tudatos jelenlét technikái, vagy de legfőképpen az együttérzés önmagunkkal: annak elismerése, hogy ez a kiszámíthatatlan helyzet most rossz és nehéz nekünk.

Cselekvés és kontroll ott, ahol lehet

Amire a helyzetben van hatásunk, ott érdemes megragadni a cselekvés lehetőségét, mert  a  legapróbb döntések és cselekvések is óriási hatással bírhatnak ránk. Egyetlen apró lépés is visszaadhat valamit abból, amit ideiglenesen elveszítettünk. Általa újra megérezhetjük akár a részleges kontroll lehetőségét, elmulasztása azonban valódi önszabotázs lehet, és beragaszthat a helyzetbe.

Egy ismerősöm mesélte, hogy a vírus berobbanásakor annyira felborult körülötte minden, hogy egy hétvégén úgy döntött, kirámolja és átrendezi a kamráját, ettől pedig megnyugodott. Azt tapasztalta, hogy olyan sorrendben és módon alakul ott minden, ahogyan ő akarja, hatással tud lenni a dolgok menetére. Rendszert, átláthatóságot, kiszámíthatóságot teremtett egy olyan helyen, amit kontrollálni tudott, és ez pozitívan kihatott a lelkiállapotára is. Egyszerű, kis lépés, de mégis a befolyás lehetőségének érzetét adja.

A kontroll körének meghatározása valójában csak az első lépés a biztonság megteremtése felé. Hogy még milyen konkrét eszközeink vannak, amelyek a biztonsági hálónkat alkothatják, a következő héten kedden, a cikk második részéből kiderül.