A sémák alapvetően pozitív, gondolkodásunkat és viselkedésünket segítő „jelenségek”, ám van, amikor félrecsúsznak a dolgok, és akadályozó tényezőkké válnak. Lássuk, mik is ezek pontosan, és hogyan lehet őket helyrerakni.
Mit teszel, ha valaki nem ír vissza azonnal egy Messenger-üzenetre? Hát akkor, ha egy óra, vagy akár egy nap múlva sem? Nagy eséllyel megsértődsz, levonod a logikusnak tűnő tanulságokat, egyesek akár meg is szakítják a kapcsolatot a másikkal, azt gondolván “Ha nem vagyok neki fontos, hagyjon békén, többet hallani sem akarok róla!”. Közben pedig lehet, hogy a másik fél elfoglalt volt, és fel se merült benne, hogy bennünk épp mi játszódik le. Miért reagálunk így? Legtöbbször a bennünk uralkodó sémák miatt.
Mik azok a sémák?
A sémák alapvetően a kategorizálást segítik, céljuk nagyjából az, hogy megkönnyítse agyunk, emlékezetünk, gondolkodásunk dolgát – tehát jó szolgálatot tesznek nekünk életünk során.
Gyakran megesik, hogy felnőve egyikük-másikuk erőteljesebben köszön vissza a viselkedésünkben, ezzel pedig megnehezíti kapcsolatainkat, mindennapjainkat. Ekkor már maladaptív (tehát rosszul adaptált) sémáknak hívjuk őket, melyeket ha felfedezünk, és egyedül vagy szakember segítségével legyőzünk, “helyre rakunk”, megkönnyíthetjük az életünket. De hogy kerülnek ezek oda? Nem nagy meglepetés, hogy a gyermekkorra vezethető vissza ez is, mint sok minden más, s ezen belül is a gyermekek öt alapvető érzelmi szükségletére:
- Biztonságos kötődés
- Autonómia, kompetencia érzése
- Jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága
- Reális határok és önkontroll
- Spontaneitás, játék
Jeffrey Young amerikai pszichológus dolgozta ki ezek alapján a tizenkilenc sémát tartalmazó rendszerét, lássuk, melyek ezek:
Így tehát ha valamelyik a fentebb felsorolt ötből sérül, akkor maladaptív sémák alakulhatnak ki az ember viselkedésében. Persze nem állítja senki, hogy ezt a sérülést a szülő szándékosan okozza gyermeke(i) számára, dr. Vizin Gabriella klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és gyakorló sématerapeuta egy előadásán egy fiatalkori, hosszadalmas kórházi kezelést hozta fel példának. Ilyenkor megesik, hogy a szülő nem tud minden percben az ovissal vagy kisiskolással lenni abban a hosszabb időszakban, amíg ő bent fekszik, így kialakulhat egyfajta elhanyagoltság érzés. De gyakoribb eset az, amikor a szükségletek a nem megfelelő – elhanyagoló, abuzáló – nevelés miatt nem tudnak maradéktalanul teljesülni.
Hogy működnek ezek?
Vegyük az elsőként említett Messengeres példát, melynél az elhagyatottság maladaptív sémája van jelen. Ha valakinek küldünk egy üzenetet, és nem kapunk rá azonnal választ, hamarosan eluralkodnak rajtunk a negatív gondolatok (“Nem szeret minket, nem vagyunk neki elég fontosak, ő is elhagy minket, mint korábban mások”), ezt érzések (magány, keserűség, szomorúság, düh) követik, és fel sem merül bennünk semmilyen racionális gondolat (“Biztos elfoglalt, nem látta, amit írtam, vagy meg akarja várni, amíg nyugodt környezetbe kerül, hogy ott csak az üzenetemre figyelhessen”). A rossz érzések tetteket váltanak ki belőlünk, ebben az esetben például jellemző lehet, hogy rettentően összeveszünk a másikkal, az is, hogy egyszerűen nem válaszolunk, ha megjelenik az üzeneteink között.
A nőknél nagyon jellemző csökkentértékűség séma olyan gondolatok formájában jelentkezhet, mint a “Nekem ez úgysem fog menni”, “Nekem semmi sem sikerül”, “Ők sem tartanak semmire”, “Mások jobbak, mint én”. Sokakat ez akadályoz meg abban, hogy fizetésemelést kérjenek, felszólaljanak az igazságtalanság ellen, munkahelyet váltsanak, vagy kilépjenek egy rossz kapcsolatból, hiszen nekik “ez jár”. Valószínűleg gyermekként nem kapták meg a megfelelő pozitív visszaigazolást, és azért alakult ki bennünk az alapvetés, miszerint nem jók semmire. Apropó kapcsolat: azok, akik rendre rosszul választanak párt és ugyanolyan hibákba futnak bele újra meg újra, nem véletlenül teszik. Sémájuk miatt azt keresik, ami ismerős – egy elutasító, érzelmileg elérhetetlen, elhanyagoló párt, akivel aztán persze nem sokáig működnek a dolgok.
Ha valakit sokat bántottak gyermekkorában, akár fizikailag akár lelkileg, a bizalmatlanság séma nagy eséllyel jelenik meg majd az életében. Így felnőttként is nehezére esnek majd a szoros érzelmi kapcsolatok, mert nem fog bízni senkiben. Az éretlen szelf sémája azt jelenti, ha valaki olyannyira kötődik a szüleihez, hogy szinte nem is gondol magára önálló felnőttként, mindent tőlük tesz függővé, hiszen úgy érzi, szükségük van rá, ő az egyetlen támaszuk a világban.
Ha valakit folyton szabályoztak kisgyerekként, nem engedték neki, hogy kifejezze dühét, bánatát egészséges módon és mindig arra tanították, hogy a lehető legkevesebbet okozza, akkor van rá esély, hogy az érzelmi gátoltság sémája fogja dominálni felnőttkorát. Elégtelen önkontroll-séma pedig olyan esetekben lép fel, amikor nem szenteltek neki kellő figyelmet, tehát nem tudja, hogy mit szabad és mit nem.
Hogyan változtassam meg a sémáimat?
Szögezzük le, hogy mindenkinek van legalább két-három aktív sémája, mert senki sem nőtt fel idilli körülmények között. Mindenkit formált a környezete, ezért nem vagyunk tökéletesek, és pont ez a jó. A probléma akkor van, amikor ezek a sémák visszatérő gondokat okoznak, de még ilyenkor sincs késő. Ugyan makacs “teremtmények”, de idővel megváltoztathatóak. A felismerés az első és legfontosabb lépés, és ha már eddig eljutottunk, legyünk büszkék magunkra. Ezután fordulhatunk önsegítő könyvekhez vagy kikérhetjük terapeuta tanácsát, aki valamilyen eszközzel, legjellemzőbb esetben sématerápiával fog minket segíteni a továbbiakban. Ez egy több terápiás módból összeálló gyakorlat, melynek során a pszichológussal, pszichoterapeutával karöltve a páciens rájön, melyek az aktív sémái és azokat hogyan lehet megregulázni.
Forrás: ITT, ITT
Borítókép forrása: Forrás: Shutterstock/Puzzlepix
