Idegesítő szavak és kifejezések, amiktől falra mászom – szubjektív gyűjtés

Mindenkinek megvannak azok az idegesítő szavak, amikre ugrik. A barátaimmal van egy listánk, amire felírjuk az új szavakat, gondoltam, kiegészítem párral, amit az interneten találok. Ugyan vannak rendszeresen visszatérő kifejezések, sok olyannal is találkoztam, amit én sem értek, hogy miért zavaró, pedig engem könnyű kihozni a sodromból ezzel a témával. Véleménycikk.

Az idegesítő szavak tárháza végtelen, hiszen vannak egyéni ,,becsípődések”, amik kizárólag egy-egy embert irritálnak. Nálam ilyen a ,,parizer”, de még nem találtam embert, akivel osztozni tudok a kínon, úgyhogy valószínűleg egyéni a probléma.

Mik (is) lehetnek idegesítő szavak?

Ha jól figyeltek, egy sorral feljebb már láthattok utalást arra, hogy miről is szól ez a cikk. A zavaró kifejezések két fő csoportra oszthatóak: a hangzásbéli hidegrázás miatt gyűlölt szavakra, és azokra, amelyeket egyfajta nyelvújító szándékként is felfoghatunk, de inkább megkaparjuk tőle magunkat. Harmadik kategória lehetne azoknak a szavaknak a sora, amiktől írásban jön ránk a frász, mint az ,,egyenlőre/egyelőre”, ,,fiuk/fiúk” problémaköre, de ezekkel egy másik cikkben foglalkozunk.

A hangzásbéli zavart főleg azok a szavak keltik, amiknek a jelentése negatív képet idéz elő. Nem feltétlenül olyanra gondolok, mint a pisi és a kaka, hanem olyanokra, amik szépnek hangzanak és ezzel együtt – vagy ennek ellenére – tökéletesek egy-egy rémes dolog kifejezésére. Ilyenek a fekély, a genny, a köszvény, a takony – inkább nem folytatnám a sort.

Vannak szavak, melyek hallatán szabályosan rosszul leszünk
Vannak szavak, melyek hallatán szabályosan rosszul leszünk / Kép forrása: Shutterstock / Puzzlepix

A nyelvújító jellegű szavakat főleg az internet és a kommentek elterjedésének köszönhetjük, hiszen a lezserebb kifejezések ezzel kezdték meg igazi terjeszkedésüket. Fertőznek, mint a lepra! (Lepra, milyen szép szó ez is, nem?)

Babákkal kapcsolatos szavak

Az újdonsült anyukák hajlamosak rá, hogy bármi, ami a kisbabával kapcsolatos, idilli képet fessen le, és sokuk törekszik rá, hogy ez szavakban is megnyilvánuljon. Nem mondom, hogy szimpatizálok a magzat kifejezéssel, de a ,,pocaklakó” annyira szirupos, hogy az számomra valami egészen bicskanyitogató. A kifejezés ráadásul nem is új, mert határozottan emlékszem, hogy 2005-ben használta az egyik gimnáziumi tanárom, amikor azt mesélte, hogy a tesitanárnak ,,pocaklakója van”. Bizonyára abban a körben ez már értelmezhető szó volt, de diákként néztünk egymásra értetlenül, hogy hogy lehet ilyen fiatalon gyomorrákja valakinek.

Másik idegesítő kifejezés számomra, pontosabban rosszul használt szó, amikor valaki kiteszi a gyereke képét a Facebookra, és annyit ír oda, hogy ,,szerelmem”. Nem! A szerelmünk az a párunk, a férjünk, de még a kék szemű Terence Hill is jobban illik a sorba, mint a gyerekünk! Amit az ember a gyereke iránt érez, valóban mindennél nagyobb és erősebb kapocs, a szeretet leírhatatlan magassága, de nem szerelem! Ha már a magyarban csodálatos módon megkülönböztetjük a szeretetet és a szerelmet, éljünk vele! Ugyanide sorolható az ,,imádás van” is. Nem, ne legyen!

A gyerekünket szerethetjük a legjobban a világon, mégsem vagyunk belé szerelmesek!
A gyerekünket szerethetjük a legjobban a világon, mégsem vagyunk belé szerelmesek! / Kép forrása: Shutterstock / Puzzlepix

A ,,babaprojekttel” is ki lehet üldözni az embert a világból – különösen, ha rendszeresen olyan szövegkörnyezetben hangzik el, hogy ,,na és mi van a babaprojekttel?”. Olyannal is találkozhatunk, aki szájára nem venné a ,,terhes” szót, hiszen az szembe megy mindennel, ami nem rózsaszín ködben úszik. Erre találták ki a ,,babás” kifejezést. Példamondat: ,,babás vagy?” – kérdezik cukiskodva – csak hogy egy másik közkedvelt kifejezéssel éljek.

Érzések és vélemények

Az érzéseket kifejező szavak között is vannak olyanok, amiket talán még ma is kevés ember használna józan állapotában. Ezek jellemzően akkor kerülnek elő, amikor egy Coelho-idézet alá írnak a kommentelők például olyat, hogy ,,tűpontos”. Pontos lehet az idő, az óra vagy egy végeredmény, de nem a tű! Az már más kérdés, hogy mi szükség van rá, hogy ezt az egy szót bárki odaírja egy bejegyzés alá: ha valamivel egyetértünk, ott a like-gomb, és nem kell ,,nyelvújítani”. Hasonló módon használatos az ,,ennyi” vagy a rosszabb változata: az ,,ennyike”. Jellemzően akkor használják, amikor valami olyan hangzik el – akár írásban, akár szóban – ami nagyot üt, és degradál egy, a beszélgetésben nem részt vevő személyt.

Elterjedt kifejezés a ,,besírni” (használd: besírtam), ha valamin nagyon nagyot nevetünk. Könnyesre nevetem magam – könny – sírás – besírás. Ez lehet a logika, és valószínűleg a bezabálni kifejezésből került a be- igekötő az arra teljesen alkalmatlan igék elé, mint a bealudni, besértődni, besírni. Na ezeknek az embereknek akik így írják, igazán beolvasnék, ebben az esetben legalább lenne jelentősége a ,,be” szócskának! (Remélem, erre a frappáns gondolatra kapok olyan kommentet, hogy ,,adom!”, ami azt jelenti, hogy valaki egyetért a másikkal – mint az közismert).

A lány besír az idegesítő szavakon
A lány besírt a fiú poénján / Kép forrása: Shutterstock / Puzzlepix

Nagyon elterjedt az ,,önazonos” kifejezés is, amit ha kell, ha nem, használnak. Ma már mindenki önazonos akar lenni, és hiába öltözik valaki csapnivalóan, vagy tetováltat az arcára, ez mindaddig rendben van, amíg az illető önazonos.

Még két jelző az érzésekről: régebben boldog születésnapot felkiáltással köszöntöttük az embert. Ma már írott formában a ,,boldogságos” dívik, ami valahogy megerőszakolja a szép dolgok kívánását. Ugyan József Attila a Betlehemi királyok című költeményében már 1929-ben használta a kifejezést, akkor és ott megvolt a helye: ,,Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama”. Születésnapnál, névnapnál és egyéb ünnepeknél erőltetett és idegesítő.

Gyakran használt melléknév a ,,brutális” is. Furcsamód ez inkább újságokra és főzőműsorokra jellemző, hogy minden brutális: ,,brutálisan finom”, ,,brutális kánikula”, ,,brutális pénzek”, ,,brutális úszás”. Érdemes lenne valóban a kegyetlen és erőszakos történésekre tartogatni ezt a szót!

,,Csicsák”

Szinte szóra sem érdemes, mégis képes vagyok egy egész bekezdést a –csi/-csa végű szavaknak szentelni. Ez nagyjából akkor kezdett el terjedni – vagy hozzám akkor jutott el – amikor gimnáziumba jártam 2006 körül, de végül egy OKJ-s képzésen teljesedett ki. Egy kedves osztálytársam (nem irónia, tényleg kedves volt!) vett egy zacskó tejkaramellát, és óra előtt odatette az osztályfőnökünk asztalára egy cetli kíséretében, melyre ez volt írva: ,,Tancsi bácsinak tejcsi-karcsi”. Ez csupán a gesztus miatt mosolyogtat meg a mai napig, és mert azt remélem, hogy az osztálytársam ironikus módon zsúfolta túl a ,,csicsákat”.

Igaz történet alapján
Igaz történet alapján / Kép forrása: Karsa Tímea

Idegenek is láthatják

Az összegyűjtött szavakból egy negyedik kategóriát is találtam, mégpedig azokét a szavakért, amiket a fórumokra, csoportokba vagy a profilunkba írunk és vadidegenek is látják – vagy nekik címezzük. Profil esetében azok az élet császárai, akik a végzettséghez azt írják, hogy ,,az élet iskolája”. Ebből a kitöltő szándéka szerint érezhetjük, hogy tyű, milyen nehéz sorsa lehetett az illetőnek. Valójában pedig csak az derül ki, hogy nem vitte semmire, és megvolt a napi Coelho.

Nem szeretnék általánosítani, de akiknek a végzettsége az élet iskolája, nagyjából egy halmazban vannak azokkal, akik ,,olaszba’”, ,,magyarba’” meg ,,görögbe’” mennek. Nem vagyok egy nemzeti öntudatú, de még bennem is van annyi, hogy hozzátegyem az “ország” szót is. Meg aztán görögbe soha nem megy járat, legfeljebb Görögországba!

És Ti hová utaztok?
És Ti hová utaztok? / Kép forrása: Karsa Tímea

Csoportokba írt kérdésnél vagy kérésnél rendszeres zárszó a ,,köszöntem” és a ,,puszi, pacsi”. Ez utóbbit nem is minősítem, miért akarnál puszizni vagy pacsizni vadidegen emberekkel? Ebben a köszöntemben pedig egy olyan fokú lekezelés van, hogy ha egyébként jóindulattal segítenék, valahogy akkor is elveszi a kedvem.

Én sem vagyok tökéletes

Ez már ténylegesen az én kategóriám, mert a férjem is ki tud akadni rajtam, hogy miket vagyok képes kiejteni a számon. Ami nem tűnt fel nekem, pedig teljesen igaza van, amikor megkérem, hogy ,,odaadod a tejet?” Kinek, és hova? Teljesen igaz, mert helyesen ,,ideadod?” lenne. Szerinte pesti bunkóság ez a kifejezés, ami nem is igaz, mert kistarcsai vagyok! Nem szereti, ha az általa faragónak gondolt tárgyat hegyezőnek mondom, és azt is nehezen viseli, ha az ,,atlétát” trikónak hívom.

Az idegesítő szavak közöttünk élnek, és ugyan vannak olyanok, amiket a nagy többség ki nem állhat, sosem tudhatjuk, hogy egy-egy ismerős melyik használt szavunktól vagy kifejezésünktől akad ki. Az én ismerőseim már tudják. Szívesen.

Olvasnál még idegesítő szavakról?

A Facebook-oldalunkon annyi hozzászólás érkezett, hogy nem volt választás; elkészült az Idegesítő szavak második része, amit ezen a linken olvashatsz el.

Nyitókép forrása: Karsa Tímea

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

A legvonzóbb csillagjegyek az asztrológia szerint rangsorolva