Olaszországban leginkább előételként vagy szendvics-alapanyagként fogyasztják a focacciát. Az éttermekben általában az étkezés elején kapunk belőle, rendelésre nem szoktak készíteni. Szerencsére ezentúl nem is leszünk rászorulva, mert itt ez a fantasztikus recept, ami alapján pont olyat készíthetünk, mint az olaszok!
Hozzávalók:
- 25 gramm friss élesztő (vagy 7 gramm száraz)
- 250 ml langyos víz
- egy teáskanál cukor
- 1 csapott evőkanál só
- 350 gramm liszt (plusz igény szerint, ha még felvesz)
- 1-2 friss rozmaringág
- 2 evőkanál olaj + a tepsi kikenéséhez
- egy teáskanál nagyszemű só
Elkészítés:
A langyos vízhez teszem az élesztőt és a cukrot, majd nagyjából 15 perc alatt felfuttatom. A liszt harmadát egy tálba öntöm, belekeverem a sót, és hozzáöntöm az élesztőt. Elkezdem összedolgozni, és ahogy veszi fel a lisztet az élesztő, úgy adok még hozzá. A focaccia tésztája akkor jó, ha ruganyos, gyúrható és nem ragad. Van olyan liszt, amiből ténylegesen elég a 350 gramm, de előfordul, hogy akár száz gramm pluszt is igényel. tésztája akkor jó, ha ruganyos, gyúrható és nem ragad. 8-10 percig gyúrom, és ha késznek érzem, egy tálat kikenek olívaolajjal, beleteszem a cipóvá gyúrt tésztát, letakarom, és 50-60 percig kelesztem.
Ez idő elteltével picit átforgatom (nem gyúrom, kell bele a levegő) és egy olívaolajjal kikent tepsibe egyengetem. Egy kb. 35×23 centinél nagyobb tepsi nem kell, ebben szépen szét lehet húzkodni a tésztát.
Az ujjbegyeimmel benyomkodom, rászórok egy evőkanál friss rozmaringlevelet, ismét letakarom, és még fél órát hagyom kelni. 30 perc elteltével ráöntök kb. 2 evőkanál olívaolajat, és egy teáskanálnyi nagyszemű sót szórok rá.
200 fokra előmelegített sütőben sütöm meg 23-25 perc alatt.
Tipp:
Lehet beletenni olívabogyót is, nem kell belegyúrni a tésztába, hanem csak belenyomkodni, miután a tepsibe került a tészta.