A közelgő iskolakezdés apropóján felszálltunk a nosztalgiavonatra a Coloré szerkesztőségében, és végigsuhantunk iskolai éveink legmeghatározóbb emlékein. Felidéztük többek közt kedvenc tanárainkat, legrettegettebb óráinkat, a legszörnyűbb menüt a sulimenzán és a legnagyobb a csínytevéseinket is.
Azért szerettem iskolába járni, mert…
Dóri: … szerettem a törit, az irodalmat és a szüneteket. Középiskolában meg azt, hogy a szünetekben nézhettem azt a srácot, aki tetszett – személye félévente változott. Eszti: …imádtam a menza kaját. Éva: …mert szerettem beszélgetni a padtársammal, Ádámmal. Franciska: ...imádtam a tanárnénimet, és szinte azonnal megtaláltam a helyem az osztályközösségben. Noémi: …jó volt a társaság. Annyira jó osztályunk volt a gimiben, hogy fel sem tűnt, hogy tanulni járunk be a suliba. Timi: …mert a középiskolában végre én is tagja lettem egy közösségnek, nem csak megfigyelője.
Azt nem szerettem az iskolában, hogy…
Dóri: … sokszor rám szóltak, mert sokat beszélek, illetve az sem volt a kedvencem, hogy nem volt egy konkrét társaságom, mindig csapódtam valakihez. Eszti: …figyelni kellett az órákon. Éva: …meg kellett írni a matek házit, amihez hozzá se tudtam kezdeni. Franciska: ...túl komolyan vettem, ezért gimnázium végére inkább nyűggé, semmint örömmé vált a tanulás. Noémi: …rengeteg házi feladat volt, és a röpdolgozatok mindennaposak voltak. Timi: …néha nulladik órában volt úszásóra.
Jó tanuló voltam, mert…
Dóri: Jó tanuló voltam, sokszor megkaptam általánosban, hogy stréber vagyok, pedig (talán nagyképűnek hangzik, de) nem esett nehezemre a tanulás, csak ragadt rám, ami érdekelt. Franciska: Általánosban végig kitűnő tanuló voltam. Gimiben már becsúszott egy-két négyes, legrosszabb esetben hármas, de emlékeim szerint soha nem kaptam egyest semmiből. Bepótoltam az egyetemen! Noémi: Ugyan tanulni soha nem szerettem, mégis eléggé jó tanuló voltam, mert meg akartam felelni a szüleimnek és a tanároknak… és nem akartam lemaradni a barátaim mögött, akik szintén jól tanultak. Timi: Amit szerettem, abból jó tanuló voltam, de volt, amivel vért izzadtam, és csak a tanári jóindulat miatt mentem át.
Nem voltam jó tanuló, mert…
Eszti: … mert mindig más érdekelt. Éva: … állandóan beszélgettem, ezért a magatartásom lerontotta az átlagom. Gimiben meg már csak azzal foglalkoztam, ami igazán érdekelt.
A legjobban … órától/tanártól féltem…
Dóri: … a tesióráktól féltem és a megaláztatástól, hogy mennyire nincs érzékem a sporthoz. Eszti: …a matekórától féltem, mert sosem tudtam számolni. Éva: …a matek és a fizika órától féltem – ugyanaz a tanárnő tartotta, ő is és a megoldhatatlan feladatok is nagyon félelmetesek voltak. Franciska: ... a matekórától tartottam, mert tudtam, hogy az a gyengém, és nem tudom kirázni a kisujjamból a válaszokat, mint például törin vagy irodalomórán. Noémi: … a matekórától féltem, mert sosem értettem a trigonometriát, és azt sem, hogy mire való a deriválás én integrálás – és erre a matektanártól sem kaptunk választ soha. Timi: Legjobban a biológiaórától féltem, mert a tanárnő mániái voltak a fotoszintézis képlete és a mitokondriumok. (Jelentsen ez bármit.)
A legjobb iskolai emlékem:
Dóri: a középiskolai diáknapok, a négy év nyolc legjobb napja ez volt, imádtam minden percüket! Eszti: amikor kitüntetést kaptam irodalomból Éva: amikor gimiben magyarból oktv versenyt nyertem Franciska: amikor nyolcadik végén megkaptam a leg-legnek járó „Ujhelyi-díjat”. Akkor éreztem életemben először, hogy a kemény munka kifizetődő. Noémi: majdnem minden napra jutott egy, ezért nehéz választani. A bulik és a kirándulások mindene esetre a lista élén vannak. Timi: amikor a felsőbb osztály szalagavatójára készültünk, és nemcsak mellékszerepem lett a műsorban, hanem főszerep: én voltam Tilla, amint a Megasztár műsorát vezetem.
A legrosszabb emlékem:
Dóri: rendszeresen elájultam az iskolagyűlések alkalmával, úgy kellett fellocsolnia az osztályfőnöknek. Eszti: amikor fejbe rúgtak egy labdával tesi órán. Éva: amikor közölte a matektanár, hogy bukásra állok. Franciska: amikor egy erdei tábor alkalmával eltörtem a kulcscsontom. (Soha nem törtem el semmim, sem addig, sem azóta.) Noémi: teljesen ártatlanul akkora pofont kaptam az énektanártól, eleredt az orrom vére, és órákig csengett a fülem. Timi: amikor egyszer általánosban a testneveléstanárom, hiányzott, és bejött az A-osztály tesitanára, aki egy üvöltözős vadállat volt. Rettegtem tőle.
A legnagyobb csíny, amit az iskolában elkövettem:
Dóri: Elsős voltam, és egy másik osztálytársammal beszorítottunk egy harmadik lányt a vécébe. Nem én voltam a felbujtó, de én is kaptam fekete pontot, és alig mertem bevallani anyukámnak. Azóta se értem, miért csináltam. Eszti: Loptam egy sütit a büféből. Éva: Elbújtam az emeleti előadóterembe mert nem volt kedvem tesiórára menni. Franciska: Sorozatosan azt hazudtam a tánctanáromnak, hogy a fogszabályozóm miatt fogorvoshoz kell mennem, holott csak nem akartam bejárni az órára, de ezt féltem megmondani neki. Noémi: Amikor megkértek, hogy egy komoly iskolai ünnepségre mindenki öltözzön alkalomhoz illően, a mi osztályunk a szakadt farmer - kockás ing - baseballsapka dress code mellett döntött. (Nem arattunk osztatlan sikert.) Timi: Az érettségi évében már április volt, de nyolcadik órára betettek egy énekórát, és az egész osztály ellógott – velem együtt. Sokáig tartott, míg mindenkinek beírta a tanár a szaktanári intőt.
A kedvenc ételem az iskolában…
Dóri: ...a büfés kakaóscsiga vagy bukta, amiket ritkán ettem, mert anyukám mindig csomagolt nekem szendvicset (most már értékelem, akkor „unalmas” volt). Eszti: ...piskóta, csokis öntettel. Éva: ...apró sajtos pogi a büféből. Franciska: ...a menzás tea. Azóta is elolvadok, ha megérzem valahol azt az átható cukros, citromos illatot. Noémi: …a padtársaim tízóraija volt. Minden nap cseréltünk, mert mindketten a másikét tartottuk finomabbnak. Timi: ...a borsófőzelék verhetetlen volt.
A legszörnyűbb menü a sulimenzán…
Dóri: …a káposzta- és krumplifőzelék volt, na meg a vadas!
Eszti: …a káposztafőzelék volt.
Éva: …soha nem voltam menzás, már a szagától is rosszul voltam, elsős koromban is.
Franciska: …a káposztás tészta volt. Egyszer egy helyettesítő tanárnő leerőltette a torkomon, mire én végighánytam a folyosót. Azóta sem tudok ránézni erre az ételre.
Noémi: …mindig otthon ebédeltem. A menzán csak a bentlakó diákok étkeztek, ők az irdatlan mennyiségű káposztás ételre és az azzal járó szagra panaszkodtak.
Timi: …a spenót kivételével mindent megettem, de az szerencsére ritkán volt. Viszont, amivel ki lehetett kergetni a világból az az ivólé volt, különösen akkor, ha leves helyett kaptuk.
Leginkább … órán bontakoztattam ki a szárnyaimat…
Dóri: Imádtam a magyarórát, akár fogalmazásról volt szó, akár verselemzésről vagy pluszfeladatokról, mindig Hermione Grangerként nyújtózkodtam.
Eszti: Az irodalomórákon bontakozhattam ki leginkább. Imádtam a verseket.
Éva: Irodalomórán. Imádtam olvasni és írni is.
Franciska: Irodalomórán, hiszen imádtam, s azóta is imádok olvasni.
Noémi: A magyaróra volt az én terepem. Mélyről indultam, mert a 9. osztály legelső magyaróráját végigvihogtuk a padtársammal, és ettől kezdve a magyartanár egy teljesen komolytalan „sárga pulóveres kislánynak” könyvelt el, de aztán mégis felfedezett magának, és hagyott szárnyalni.
Timi: Az irodalmat szerettem a legjobban – azzal együtt is, hogy néha csupán ráhibáztam, hogy mire gondolhatott a költő. Egyszer annyira eltaláltam, hogy a tanárnő biztatott, hogy az érettségin is verset elemezzek. Hát az pont nem sikerült olyan jól…
A jelenlegi életutamhoz az … óra / tanár tette hozzá a legtöbbet…
Dóri: Az általános iskolai alsós tanárnőm, Szilvi néni, az akkori rajztanárom, Fridél tanár úr, és a középiskolai osztályfőnököm, Martonné tette hozzá a legtöbbet az életemhez, mindegyikük másért, de mindannyiuknak nagyon hálás vagyok!
Eszti: Sajnos nekem nem volt ilyen.
Éva: Emike néni, akihez különórákra jártam magyarból, azért, hogy abból, ami megy és amit szeretek, még jobb lehessek.
Franciska: A balett-tanárnőm, Éva néni tette hozzá a legtöbbet, mivel nála tanultam meg, milyen az, ha igazán szeretek valamit, s tőle sajátítottam el azt is, hogy a szeretett tevékenységet nemcsak csinálni kell, hanem nagy adag alázat és önfegyelem is kell hozzá.
Noémi: A magyartanárom, Salek bácsi tette hozzá a legtöbbet, mert egy fantasztikus pedagógus volt, aki nemcsak írni, hanem (jól) látni és (jól) gondolkodni is megtanított.
Timi: Rendkívül nehéz egy embert kiragadni, mert számtalan apróság van, amivel a tanáraim hozzátettek az életemhez. Ha ki kell emelni egyet, akkor a marketing tanáromat mondanám, akivel a tanár-diák viszonyból életre szóló barátság lett.
A legemlékezetesebb iskolai kirándulásom:
Dóri: A legelső ottalvós osztálykirándulásom gimiben volt, Veszprémbe és Tihanyba mentünk az osztállyal, és a négy év alatt az sikerült a legjobban: összehozta a társaságot.
Eszti: Az első ottalvós kirándulásom Balatonon volt, Szemesen. Sok játék és úszás volt a program.
Éva: A Bükkbe mentünk táborozni, onnan nagyon sok szép emléket őrzök.
Franciska: A már említett erdei tábor, amikor érkezésünk után az első órában eltörtem a kulcscsontom, és anyuék már haza is vittek aznap este.
Noémi: Egyszer vonattal utaztunk valahová, és az egyik osztálytársunkkal elhitettük, hogy a vészfék a függöny behúzásra szolgál. Amikor satufékkel megállt a vonat, és kiderült, hogy mi voltunk az elkövetők, nem dicsértek meg…
Timi: Amikor idegenvezetésre jártam, a 88 éves Feri bácsi vitt minket végig az országon. Ökörködtünk és tanultunk, nagyon jó emlékeim vannak. Tőle tanultam meg, hogy a legegyszerűbbnek tűnő épület előtt állva is fel kell nézni, ott vannak a ,,kincsek”.
