Naná, hogy a legjobbat szeretnénk a gyermekeinknek, de ha túltoljuk a gondoskodást, azzal csak ártunk. A lusta nevelés viszont jó módszer lehet: egyáltalán nem az, aminek első hallásra tűnik.
Minden szülő azt szeretné, hogy gyereke boldog legyen, és azt, hogy megállja a helyét az életben. Leginkább az iskolában, az oktatásban, a minél jobb hivatás és munkahely megtalálásában látják az ide vezető utat. A túlzásba eső szülők pedig még az enyhe szellőtől is megvédik gyerekeiket – nemcsak gyermekkorban, hanem később is. A helikopter szülőkről már írtunk, azonban létezik a helikopter szülői módszer ellentéte: a lusta nevelés.
Nem az, aminek tűnik
A lustaság nem erény, nem visz előre – persze, hogy nem ilyenné szeretnénk „faragni” a gyerekeinket. A lusta nevelés azonban azt jelenti, hogy a szülők lusták, és ezt a mintát adják át. Az elnevezés ugyan megtévesztő, ha azonban megérjük, hogy miről is van szó, lehet, hogy több embernek szimpatikus lesz ez a módszer.
Arról szól, hogy nagyobb teret engedünk a gyerekeinknek az önállósodás útján. Ha egy gyerek önhatékony, azzal kezébe adjuk a gyakorlás lehetőségét – legyen szó bármiről: konyhai munkáról, vagy amikor apának segít a bicikliszerelésben stb. – és egyben az önbizalmát is növeljük.
Azt sem jelenti, hogy magára hagyjuk őt: helyette háttérbe húzódva, de a közelben maradva megengedjük annak lehetőségét, hogy egyedül próbálkozhasson. Vannak olyan tevékenységek, amelyek – ha gyakorlott kezek végzik – könnyűnek tűnnek. Engedjük meg a gyerekeknek, hogy megpróbálják ők maguk is. Lehet, hogy tényleg könnyedén fognak boldogulni, de másba viszont beletörhet a bicskájuk. Az ilyen helyzetekben kiválóan szembesülnek azzal, hogy milyenek a képességeik és min kell még csiszolni.
Lesz olyan pillanat, amikor legszívesebben közbelépnénk és kivennénk a kezéből a munkát, hogy elvégezzük helyette, de ne tegyük! Éppen az a lényeg, hogy hagyjuk próbálkozni, küzdeni. Lehet, hogy ez kosszal, könnyel, kihívásokkal jár, de így tanul, gyakorol.
Életkornak és ügyességnek megfelelő feladatok elvégzésére motiváljunk, mert annak sincs értelme, hogy megerősítsük benne azt a hiedelmet, hogy valamire nem képes. A nem megfelelő munka rábízásával csak fokozhatjuk a szorongást.
Hogyan neveljünk lustán?
Gondoljunk bele: ha a csemeténket mindig kiszolgáljuk, akkor is, ha már egész nagy és képes lenne feladatok elvégzésére, de mi ezt nem hagyjuk, akkor mi lesz vele később? Mi lesz, ha albérletbe, kollégiumba költözik? Költözünk vele mi is? Inkább tartusk be ezeket az elveket:
#1 Legyen egy hely!
Azzal, hogy hagyjuk önállóan érvényesülni gyermekünket, felfedezésekre is csábíthatjuk őt. Ehhez kell egy „felfedező sarok” vagy helyiség, az otthonunk egy olyan része, ahová elhúzódhat „kísérletezni”. Olyan tárgyak kerülnek ide, amelyeket mi válogattunk ki számukra. Figyelembe vesszük az életkort, a képességeket és megengedjük, hogy ezeket a tárgyakat megvizsgálja, használja. Törekedjünk a biztonságra, vagyis a számukra veszélyes használati tárgyakat, eszközöket ne kínáljuk fel vizsgálatra. Ennek a helynek ugyanis pontosan az a lényege, hogy a gyerek egyedül fedezzen fel és közben ne lihegjünk a nyakába. Sőt, akkor se rontsunk rá, ha nem megfelelően használja az eszközöket és ettől dühös lesz, hiszen épp tapasztal, gyakorol, küzd.
#2 Lassan, de biztosan
Egy új feladatban, egy ismeretlen terepen nem mozgunk magabiztosan, pontosan így vannak ezzel a gyerekek is. Ha a lusta nevelés elvét gyakoroljuk, akkor megengedjük a srácoknak, hogy lassan, a saját tempójukban haladjanak a felfedezéssel, a feladatok elsajátításával.
#3 Emlékeztető
A szülő minta a gyerek számára, és egyben gyakorlati tanácsokkal is ellátja őt, ezért azzal is támogathatjuk, ha emlékeztetjük egyes faladatokra, lépésekre. Egy idő után mindezek szokássá válnak és már nem kell naponta rászólni.
#4 Stabil pont
Nem arról van szó, hogy a csemeténket bízzuk meg a háztartás vezetésével, és mi szülők csak lógatjuk a lábunkat, hanem arról, hogy csendben nyújtjuk a háttértámogatást.
#5 Szabad akarat
Biztosítsuk gyermekeink számára a szabad akaratot, azonban ennek következményei vannak. Ha valamihez nincs kedve azonnal – mondjuk a házi feladat elkészítése -, akkor engedjük meg neki, hogy később csinálja meg, ugyanakkor ha egyáltalán nem készíti el, annak felelősségét vállalja fel a tanár előtt.
Tehát a lusta nevelés egyáltalán nem az, aminek első hallásra tűnik. A szülőnek nem kell lustává válnia, és még kevésbé az a cél, hogy a gyereket azzá tegyük. A lusta neveléssel nemcsak a gyerekünk függetlenségét és önbizalmát növeljük, hanem közelebb kerülhetünk az elég jó szülő kategóriához.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
