A baba sírhat az anyaméhben – Mítosz vagy valóság?

Az, hogy a baba sírhat az anyaméhben, korántsem annyira egyértelmű, minthogy időnként rúg és forgolódik, így reagálva a külső zajokra, az anya szívverésére, vagy például a zenére, aminek kutatások szerint felismeri a hangját világra jötte után. Új-zélandi kutatók 33 hetes magzatokat vizsgáltak ultrahangos felvételek segítségével, hogy választ kapjanak a kérdésre.

Az ultrahangos technológia segítségével a kutatók olyan jelenségeket is megfigyelhetnek, ami a leendő édesanyák számára láthatatlan, így például azt is, hogy a baba sírhat az anyaméhben. Csakhogy a magzati sírás jelenségét véletlenül fedezték fel.

A baba sírhat az anyaméhben, bár nem pont úgy, ahogy születése után

Az Archives of Disease in Childhood — Fetal and Neonatal szaklap 2005-ös különszámában publikálták azt a videót, amelyen egy 33 hetes magzat arcmimikája figyelhető meg az ultrahangfelvételen. Egészen pontosan az, amint sír. Miután a kutatók vibrációval és zajstimulációval „megzavarták” a magzatot, az szélesre nyitotta állkapcsát, behúzta az állát, amit sorban három nagy sóhajtás követett, miközben a mellkasa felemelkedett, a feje hátradőlt, az álla pedig megremegett. A kísérletvezetők tíz magzatnál észlelték ezt a mozgást (ez az összesen vizsgált csecsemők mintegy hat százaléka).

A Baba Sírhat Az Anyaméhben Ikrek
A baba sírhat az anyaméhben, bár nem pont úgy, ahogy születése után (Fotó: Shutterstock/Puzzlepix)

De vajon ez tényleg sírásnak számít? Nadja Reissland, az Egyesült Királyságbeli Durham Egyetem fejlődéspszichológusa szerint attól függ, mit értünk sírás alatt. Ha a klasszikus értelemben vett zokogásra gondolunk, akkor a válasz nem, a babák nem sírnak az anyaméhben. Másképpen fogalmazva, a folyadékkal teli magzatburokban a babák nem képesek nagy levegőt venni, megtöltve ezzel a tüdejüket, hogy aztán a levegővel megrezegtessék a hangszálaikat, magyarán sírni kezdjenek – ez csak a születésük után lehetséges. Reissland csapata a méhen belüli arckifejezések fejlődését elemezte a második és harmadik trimeszterben a magzatok mozgásának megfigyelésével, 4D-ultrahangos képalkotással. A megfigyelt mimikákról – köztük a síró és a nevető arcokról a kutatócsoport a PLOS One folyóirat 2011-es számában írtak – és amelyek véleményeik szerint a csecsemők jövőbeli arckifejezéseinek előfutárai lehetnek.

Véletlenül fedezték fel a magzati sírás jelenségét

A kezdetleges arckifejezések a magzat 24-35 hetes kora körül alakulnak ki, a terhesség előrehaladtával pedig egyre összetettebbek lesznek. Reissland szerint ezek a mozdulatok túl finomak ahhoz, hogy az anya érzékelje őket. Mégis úgy tűnik, hogy a magzat már a születés előtt gyakorolja a sírás mimikáját, hogy a születése pillanatában biztosan működjön, vagyis szabadon kiereszthesse a hangját. Arra egyelőre nincs válasz, hogy vajon rezegtetik-e a hangszálaikat, vagy netán hangkibocsátással is megpróbálkoznak-e a méhben. A kutatók szerint ugyanakkor még ha sikerülne is hanghullámokat kelteniük a magzatburokban, az valószínűleg nem lenne elég erős ahhoz, hogy áthatoljon a magzatvízen és az anya húsán.

Ahogy azt sem tudják, hogy a sírással társuló mozdulatok bármilyen módon összefüggenek-e a magzati fájdalommal vagy kellemetlenséggel. Érdekesség, hogy Reissland tanulmányaiban a magzatok mindenféle stimuláció nélkül produkálták ezeket az arckifejezéseket. A kapott eredmények a még mindig nyitott kérdések ellenére is nagyszerűek, annál is inkább, mivel a tudósok eredetileg az édesanyai dohányzás és kábítószer fogyasztás magzatra gyakorolt hatását vizsgálták. A sírásra utaló viselkedést először egy 33 hetes magzatnál érzékelték, amiről egyébként elsőre azt gondolták, hogy talán agyvérzés. Később aztán a sírást más, kisebb magzatoknál is megfigyelték.

A Baba Sírhat Az Anyaméhben Ultrahangfelvétel
A baba sírhat az anyaméhben, legalábbis erre utalnak az ultrahangos megfigyelések (Fotó: Shutterstock/Puzzlepix)

Ahogy Reissland fogalmaz, az arckifejezések fontos szerepet játszanak a születés utáni kötődés, valamint a szülő és gyermek közötti kommunikáció megteremtésében. Szerinte az általuk megfigyelt mimikák az arcizmok egyfajta próbaüzemeként szolgálhatnak – az anyaméhben történő gyakorlásuk segítségével a babák könnyebben kötődhetnek másokhoz születésük után. Reissland célja ezen arckifejezések tanulmányozásával egy hasznos eszköz kifejlesztése a méhen belüli fejlődési rendellenességek és más egészségügyi problémák azonosítására. Merthogy előfordulhat, hogy egy fejlődési problémával küzdő magzat általában jóval később produkálja először ezeket az arckifejezéseket, mint egy egészséges csecsemő.

Az arckifejezések komplett tárházát a születés után, az emberekkel történő interakció társadalmi kontextusában sajátítjuk el a szakértő szerint. A babák körülbelül nyolc hetes koruktól mosolyognak, a sokak által imádott babakacagás pedig nagyjából négy-hat hónapos korban jelentkezik, de az arcuk már hetekkel a születés előtt felveszi a nevetés mimikáját. Ami szintén fontos, hogy a magzatok még nem termelnek könnyeket, ez általában a születés utáni negyedik héten kezdődik, amikor a csecsemők könnycsatornái már elég érettek ahhoz, hogy könnycseppeket képezzenek.

Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Így épít a nemet mondás művészete – 3. rész